2013. október 28., hétfő

Ökológia

2013. 10. 22.

Ökológia óra - terepi gyakorlat

Az ökológia órák azért is hasznosak, mivel ez az elv van érvényben: a terepi megismerés mindig hasznosabb, érdekesebb, szemléltetőbb az elméletnél. Így hát gyakran sétálgatunk az erdőben; ezen a napon egy "Vizes élőhely" megismerés volt a cél.
Az egyetemi busszal megközelítettük a terepet. Sétáltunk egyet egy réten, megfigyelve a kétéltű, hüllő mentő alagutakat. Megfigyeltük a növényzetet. Végül a Fertőrákosi kikötőben néztünk körül. Szép kirándulás volt, és persze ilyenkor a fényképező sem marad a koli-szobában....



Mézgás éger (Alnus glutinuso)

Csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)


Gyalogbodza (Sambucus ebulus)

A kikötőbe megérkezve próbáltam a madarakra is koncentrálni. Egy nagyobb vízpartól elvárja az ember, hogy legyenek sirályok, kisebb-nagyobb partimadarak, récék, ludak; gázlómadarak. Na sajnos ebből csak egy jött be: a sirályok:


                                        Dankasirály (Larus ridibundus)

A 3 órás kiruccanás után gyorsan felültünk a buszra, siettem vissza kémiára, Zh. lesz....

2013. október 26., szombat

Nyirkai ősz

2013. 10. 20.

Nyirkai Hany

A hétvége befejezése, és megkoronázása érdekében egy Nagy Madarászat-ot tartottunk Józsival. Reggel 7.00 körül felkerekedve elindultunk Bősárkány, pontosabban először Fehértó irányába. (Fehértó -település- mellett, található egy védett, természetvédelmi terület, a Fehér-tó. Előzőleg jó alaposan megnézve térképen, és neten az elérhetőségeket; odaérve ez teljesen kudarcba fulladt. Nem jutottunk el a tóhoz.) Így maradt a jól bevált, Fertő-Hanság NP.-i megfigyelőhely: a Nyirkai Hany.
Végigsétálva a Rábca mentén, elértük a tavakat. A kisebb kitérők mellett azért sikerült korábban megérkezni; így a libák épp a szemünk előtt húztak a tavak irányába.

Felmászva a kilátópontra, egy kedves, idős osztrák bácsi fogadott minket. Barátságosan beszélgettünk vele, megmutatta a Nikon gépét, objektívjét, az egyedüli problémát a madarak német neve okozta. De kézzel lábbal csak kimagyaráztuk magunkat.
Egy rövid búcsú, ill. séta erejéig lemásztunk a "lesről". A közeli bokrokban több kismadár is mozgott. Hallani lehetett a szén-, kékcinegék trilláit, a függőcinegék rövid csipegéseit; és látni egy kis, vörös torkú, pontosabban fogalmazva, begyű madarat:

Vörösbegy (Erithacus rubecula)

A partot övező sűrű nád miatt kevésbé átlátható a terep, azonban a kukucskálásra' alkalmas. Több kép született ilyen körülmények között. 
Nagy kócsag (Egretta alba)


Tőkés réce (Anas platyrhynchos)

Az ilyen "lesből" fotózás közben, természetesen jöttek a további ludak a tavakra. Ha szerencsés helyzetben, és búvóhelyen voltunk, akár felettünk; zavartalanul suhantak át...



Persze a landolás után is folytatódott a fotózás, leskelődés:

Nyári lúd (Anser anser)

Kárókatona (Phalacrocorax carbo)
Egy hanyi hangulat: 
(A békés környezetben könnyen megszabadul az ember a bajaitól, a problémáitól; többek között ez az egyik legjobb kikapcsolódás a csendes nézelődés.)


Azért közben az izgalom, az akció sem árt! Szerencsénkre több ragadozó madár is megmutta magát. Így a mi szórakoztatásunkra a körök leírása közben szándékosan, vagy akaratlanul felriasztotta a tavak madár világát.
Egerészölyv (Buteo buteo)                                                                                   Karvaly hím(Accipiter nisus)

Az eseménydús percek után hamar visszaállt a béke, a különböző madarak visszaszálltak a megfelelő helyükre. A kismadarak újra nekikezdtek az "éneklésnek", a kócsagok, gémek a partközelben keresgéltek élelem után. A kárókatonák elfoglalták jól bevált ülőfáikat, a kisebb partimadarak a kiszáradt partmentén kutattak. 



Ami azonban az egyik legmeglepőbb dolog, ill. esemény volt, az két furcsa' lúd megjelenése. A távolban leereszkedett két, vörösen izzó, fekete lábú-csőrű teremtmény. Annak ellenére, hogy életem első látott, lefotózott egyede volt ez a két liba; a felismerés egyértelmű volt: Vörös ásólúd (Tadorna ferruginea)


Ennek az országos viszonylatban érdekes adatnak minősülő megfigyelésnek köszönhetően tovább nőtt az általam megfigyelt fajok száma...
Felkapaszkodva ismételten a kilátóra, az idős bácsi gyors helyzetjelentésbe kezdett a Józsinak: a területen 3 rétisast figyelt meg. És az ő kis felszerelésével arra vár, hogy a Ny.-i tavak körzetében tartózkodó öreg rétisas pár elinduljon vadászni. Így Józsival összenézve, mi is kitoltuk kicsit a Madarász-időt. Vártuk a sasok indulását. Nem hiába!
Az egyik öreg rétisas megindult, jól felkergetve a libákat. Sajnos pár kör, ill. sikertelen próbálkozás után visszaszállt a háttérben magasodó nyárfákra:

Ezzel a próbálkozással mi is indulóra fogtuk a dolgot. Visszafelé ballagva a kijelölt úton elhaladtunk a harmadik rétisas ülő-fája mellett (mármint úgy mellett, hogy jó-pár 100 m távolságban). És ekkor került fel a pont az "I"-re. A fiatal madár is támadásnak lendült, pont mellettünk, tökéletes "lőtávolságra":

 juv. Rétisas (Haliaeetus albicilla)

Ezekkel a manőverekkel búcsúzott tőlünk a Hany...

2013. október 24., csütörtök

Nagyacsád

2013. 10. 19.

Rövid séta 

A mamánál töltött napokon az egyik biztos napirendi pontom, a falu K-i határrésze. Már közel 8 éve járom ezt a környéket. Próbálom megfigyelni a változásokat, és persze a fajokat.
A legtöbbet látott emlős - egy mzg.-i területhez hűen - természetesen az őz. Szombaton ismételten találkoztam 7 egyeddel, melyek három csoportban tartózkodtak egymástól kissé elszórva a már megművelt, és a műveletlen szántókon. Sajnos az erős szél, ill. az időhiány érdekében csak távoli képek születtek.

Európai őz (Capreolus capreolus)

A tájon egyértelműen érzékelhető a változó idő... A levelek megsárgulnak, a kukorica-, szotyola-táblákat learatták, a természet színesedik. Az egyik legfeltűnőbb, legáltalánosabb növénye az ősznek, talán a csipkebogyó.  Vagy inkább a gyepűrózsa. A rózsa elvirágzása után, terméscsoportok fejlődnek ki, tűzpiros bogyók. Közepükben 14-16 aszmag termés található. (Megjegyezném az egyik mumus' fotótémám a hecsedli, ez most így sikerült):

Gyepűrózsa, csipkebogyó (Rosa canina)

A növényektől elszakadva egy kicsit, jöhettek a madarak. A távoli magasles előtt gyors röptű, sebesen nagy köröket író kék galamb-csapat lavírozott. Sajnos a nagy távolság miatt nem lettek jók a képek. A seregélyek folyamatosan portyáztak a környéken, csupán egy okuk volt a riadalomra: egy karvaly pár. Elég magasan köröztek, feltételezem egy hím, ill. egy tojó lehetett.
Karvaly (Accipiter nisus)

A gyorsuló napnyugta miatt visszafordultam a falu felé. Különös madármozgás már nem volt, bár ehhez hozzá kell még tennem, veréb-falkák jöttek-mentek a kukorica és a nádas között. Többször próbáltam őket becserkelni, bár ezek a szemfüles mezei csurik nagyon figyelmesek. Az őszhöz hozzátartoznak a vegyes kismadár-csapatok is. Így a verebekhez társulnak már a citromsármányok. 

Citromsármány hím (Emberiza citrinella)

A tagúton hazafelé bolyongva; nézegettem, keresgéltem még; de valódi célja már nem igen volt ennek a tevékenységnek. Végül egy "kép" fogott meg. Talán nem is a kompozíció, a perspektíva a lényeg; inkább az az érzés, mely e kép láttán jön elő. Egy hangulat...

2013. október 22., kedd

Őszi szántók

2013. 10. 18.

Őszi szántókon

Péntek délután kisétáltam a Nagyacsádhoz közeli, már-már a falu határán lévő patakhoz, a Kis-Sédhez. A rövidítés, és persze a természetjárás érdekében sosem a falun keresztül közlekedem. Így hát maradt a határ, a szántóföldek.
Átvágva pár kisebb réten, fel-felreptetve pár fácántyúkot, -kakast; fokozatosan haladtam a célom felé: egy nádas-gazos területere. Természetesen figyelve a többi madárra is.


A kukoricások mellett elhaladva gyakran figyelmes lettem egy felerősödő hangra: "citt-citt-itt". Odafigyelve kisebb madarak szálltak fel a száradó kukorica-szárak közül. Kb. 10-15ös csapatok lehettek, sajnos jó kép nem sikerült róluk; csak olyan, hogy beazonosíthassam a repkedő társaságot. Réti pityerek.
Emellett más repkedő madárra is fel figyeltem. A károgás messziről elárulta:


Dolmányos varjú (Corvus corone cornix)

Tovább ballagva  a magasles felé, a csöndet megtörték a felettem áthúzó citromsármányok elfojtott éneke, a seregélyek suhogó szárny-verdesései. Gyakran felnézve a magasba, furcsa árnyak-sziluettek akadtak a távcső látóterébe. Kb. 23 példányból álló (utólag Péter barátom pontos határozásából beigazolódott) egerészölyv csapat termikelt a légtérben. Érdekes látványt nyújtottak - különösen úgy, hogy először láttam ilyen természeti csodát - a vándorló ragadozók...

Egerészölyv (Buteo buteo)


Megérkezve az őszi erdő ölelte magasleshez, magával ragadja az embert a beköszöntő ősz hangulata...

2013. október 20., vasárnap

Egy kép - egy történet... 7.

Buga 


Egy késő nyári kép. A mamához közeli mzg.-i terepen bóklásztam, feltételezem őzek után (bár erre már tisztán nem igazán emlékszem). Abban viszont biztos vagyok, az árokparton magasodott ki a többi növény közül ez a fűféle, ráadásul a háttérben a lenyugvó Nap. Így egy utolsó fényeiben pompázó naplementét szerettem volna belekomponálni, ebbe az inkább sziluett-gyanús képbe...

2013. október 15., kedd

EMN - Havasi partfutó

2013. 10. 05.

Havasi partfutó

A Madármegfigyelő nap egyik fénypontja. Legalábbis számomra. A folyamatos nézelődés közben egy árny suhant át a szemem előtt, nem túl nagy, de egy világos mintázatú, feltűnő árny. Rögtön hangzott  a kérdésem Péter irányába: milyen madár ez? A válasz - Havasi partfutó (Ereunetes alpina).
Ez az Eurázsiai faj, főleg az északi területeken, a tajga-tundra égövön fordul elő nagy számban. Európában, így Magyarországon is általános vonuló, az Alföldön és a Dunántúlon sem ritka vendég. Az állóvizek sekély medrében, tópartokon kutat tápláléka után: főleg apró rovarok, rákok, ill. szúnyoglárvák teszik ki a menüsor nagy részét.
A Nórápi-halastavon megfigyelt példány meglepően barátságosan viselkedett. Miután mellettünk (kb. 30 m-re) leszállt a partvonalon egyszerre a fényképezésébe fogtam. Látva, hogy egyre inkább közeledik az őt figyelők felé, gyorsan leültem a kisebb partfal-kiszögellésre...Így születtek ezek a képek erről a védett partimadárról:





2013. október 12., szombat

EMN-Növények

2013. 10. 05.

EMN - Növények

Az őszi hangulathoz hozzátartoznak a növények is. Így hát a madarak mellett a növényekről is készült pár kép.
A töltés eléggé lelegeltetett terület, így a tövig rágott fű közül ki-kikandikálnak a nyári utolsó emlékeket őrző virágok.

Közönséges cickafark (Achillae millefolium)


Vörös here (Trifolium pratense)                                                                      Őszi kikerics (Colchicum autumnale)

A nap folyamán többször sétáltunk a tóparton, ám igazi ritkaságot nem igen találtam. Hozzáteszem valóban a madarakat figyeltük jobban, bár az Erdészeti növénytan - Morfológia tantárgyat gyakoroltam kicsit "élőben" is. Így tipikus növényeket, tipikus megjelenésüket vettem szemügyre.


Az egyik legszínpompásabb, legérdekesebb növénynek a terjőkekígyószisz-t (Echium vulgare) választottam. A messziről feltűnő kék színű, rózsaszín porzójú ajakos növény elég impozáns megjelenést sugall: a leveleken, szárakon durva szőrök, már-már tüskék találhatók. A júniustól egészen szeptember-októberig virágzó növény egy igazi színfoltja' volt a napnak...