2013. november 10., vasárnap

Szélmező ősszel

2013. 10. 31.

Egy szép őszi nap


Lombszíneződés, horgásztavak, napsütés, természet - ez volt a kikapcsolódás Szélmezőn. Az őszi szünetben csupán erre a komolyabb kirándulásra futotta. Mondjuk nagyon jó élmény lett belőle.
De kezdjük az elején a történetet...

A biciklire felszerelkezve (fotóstáska, fényképező, távcső, megfelelő öltözet, még pár kisebb izé', aztán kész is), nekiindultam a szokásos közelítő úton. A faluból kiérve két mély árok, ill. az árkokban dús vegetáció között haladtam el. Szép élet volt, jöttek-mentek a kismadarak. 50 körüli példányból álló mezei verebek keresgéltek az úton; a magasabb nyárfákon tengelicek üldögéltek.
Megérkezve a tavakhoz csend és béke fogadott. Szerencsémre egyetlenegy horgász sem lógatta a botot, szóval tökéletes volt az idill'. Megállva az egyik stégnél jobban körülnéztem. Sajnálatos módon a tavon csak két kárókatona pihent, azonban a nádas madárvilága igazán "fortyogott". A verebek mellett a nádi sármányok kisebb csapatai tűntek fel, az egyik magasabb fűzfán 7 őszapó keresgélt. 

Kárókatona (Phalacrocorax carbo)

Mezei veréb (Passer montanus)

Úgy döntöttem végigmegyek a hátsó tavakig, ott talán nagyobb lesz az élet. Áttekerve a Kis-Bittván, elhaladtam egy kialakítás alatt álló terület peremén. És az egyik kedvenc objektum mellett is. Egy szép termetes égerfa...
Mézgás éger (Alnus glutinosa)

Lassan már majdnem megérkeztem a kiszemelt célomhoz, de valami miatt mégis meg kellett állnom. Távcső a szemhez, nézelődés: két holló. Azonban mire a szememhez emeltem volna a fényképezőt, a jobb oldali bozót felől fölém ért egy madár. Méghozzá egy ragadozó:

 Egerészölyv (Buteo buteo)

A távolban még egy árnyra figyeltem fel. Gyorsan rá látcsöveztem, és sikeresen beazonosítottam: egy kékes rétihéja hím. Hazánkon átvonuló madárfaj, téli vendég. Az általam megfigyelt fajok közül, még ismeretlen; mármint ami a "saját szemem által látott, beazonosított" madarakat illeti. Szóval ezzel a  fajlista is bővült.
De a kisebb megálló után megérkeztem a bányaterülethez. Felkapaszkodva a tőzeg-hegyre', körülnéztem: a vízen összesen 3 szárcsa, és 2 hattyú úszkált. Ezenkívül  az élővilághoz még hozzátartozott a nádasban rejtőzködő életmódot folytató két lesi-horgász. Próbáltak beleolvadni a környezetükbe, de igazából nem foglalkoztam velük.
Még egy rövid búcsúrepülést néztem végig, a két hattyú tett egy kört a tavak felett:
(Picit elgondolkodtató számomra, ahányszor voltam idén ezen a területen mindig találkoztam két hattyúval ezeken a tavakon. Lehet, hogy ugyanazok.)
Bütykös hattyú (Cygnus olor)

Gyors visszatekerés után, még benéztem a tavak mögötti, Ny-i kitettségű rétre. Felmásztam a jól bevált magaslesre, és csak nézelődtem. 

A távolban egy szürke gém keringett, itt is nyüzsögtek a nádi sármányok, a nádas átláthatatlan, ember számára bejárhatatlan részén kisebb-nagyobb csapatok mozogtak. Méghozzá barkóscinegék (Panurus biarmicus). Ezek a nagyon attraktív madarak, a tél beálltával csapatokba verődnek, így kutatják át az összefüggő nádtengereket. Sajnos rácserkelni egyik madárra sem tudtam, de azért pár csoportkép született, a közel 30 kismadárból:


Miután bőven kinézegettem magam, ebben a csendes fél órában, visszasétáltam a töltésen. Még 3 szárcsával, és 3 bíbiccel hozott össze a szerencse, de természetesen a tőkés récék is hallatták a hangjukat, a kifelé ballagásom közepette. 
Végül még egy kép. A fűzfás-nyaras bokorcsoportokba a széncinegék mellett, már a kék cinegék is keresgélnek. Egy nagyon jól ismert madárfaj, viszont eddig még nem sikerült értékes képet csinálnom róla. Szóval ezzel a képpel búcsúztam....
Kék cinege (Cyanistes caeruleus)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése