Egy kép - egy történet... 13.

Aranyos rezgőgomba

Helyszín: Nagyacsád, Tölgyes (általam elnevezett erdőrész, bővebb infó: itt). Szóval éppen keresztülvágtam az egyik sarkán a "pagonynak", amikor megakadt a tekintetem ezen a feltűnő furcsaságon. Akkor még ismeretlen volt, de azóta messziről felismerem. Ez a Nem ehető' kategóriába sorolandó gombafaj; lombos fák holt faanyagán fordul elő, az ágak repedéseiből fejlődik ki. Nyirkosabb környezetben sokfelé találkozni vele...

Első hó

2014. 01. 26.

Első téli napok

Úgy látszik végre megérkezett a tél. Gyenge fagy, kevés hó, egy kis hideg. Ideális idő egy téli madarászáshoz.
Ezen felbuzdulva nekiindultam a Nagyacsádi-határnak. Végig haladva a közeli akácos melletti úton, beigazolódott az előre eltervezgetett gondolatom: kismadár fotózás. Az árokparti nyár-, fűz-, akácfákon repdestek a cinegék: több kék, szén, ill. barátcinege mutatta meg magát.

Széncinege (Parus major)

A „Takácsi úton” ugyancsak figyelgettem a környéket. Kékcinegék forgolódtak a nádszálakon, előttem fel-felrebbent egy veréb-banda. A gyors fényképezés közben, azért a távcsövezésre is fordítottam figyelmet, így ezek a csapatok vegyes-felvágottak’ lettek: mezei verebek, nádi sármányok.

 

Kék cinege (Cyanistes caeruleus)

A gyaloglást picit félbeszakítva, elértem a magaslest; ekkor még úgy gondoltam tökéletes hely lesz egy kis meleg teázáshoz. Azonban a magasles melletti árokból hirtelen egy nagyobb madár rugaszkodott el, gyors, ám mégis hangtalan szárnycsapásokkal. Mivel a fényképező ekkor már a vállamon lógott, igyekeznem kellett az első kékes rétihéja tojóm megörökítésére:

Kékes rétihéja tojó (Circus cyaneus)

A nagy izgalomban teljesen megfeledkeztem a teázásról, tehát tovább előre! A környező nádszegélyek tele voltak madarakkal, ám most a nádbugák szintje helyett az árok fenékbe figyelgettem. Ökörszemek. Kicsi, viszonylag gyakori, de nagyon rejtőzködő életmódú madarak.

Ezek után egy bozótos rész következett. A széles árok miatt csak az útról tudtam fényképezni, bár a megfigyelés nem volt kétséges. Európa legkisebb madarai ugráltak ágról-ágra; halk, cérnavékony „szrí-szrí-szrí”-t kiabálva.

Ökörszem (Troglodytes troglodytes)                                                            Sárgafejű királyka (Regulus regulus) 

A Pápa-Csorna vasútvonal melletti tagúton haladtam, É-ra. Itt különösebb madármozgás nem volt, bár azért mozgolódott a határ (de erről bővebben majd legközelebb…)

Szóval az emlősöket mellőzve, vissza az „ornitológus”-dolgokra. A temetői úton ismételten forgathattam a fejem. Körülöttem feléledt a természet. A szilfasoron mindig hallani, majd látni egy-egy lassú, ingadozó röptű szajkót. A lármára persze az egerészölyvek, szarkák is odébb állnak. Megint a kismadarak maradtak. 

Vörösbegy (Erithacus rubecula)

Őszapó (Aegithalos caudatus)

Mivel dél tájra járt az idő, elindultam árkon-bokron keresztül hazafelé. A „Fügyész” parton bandukolva rálátcsöveztem egy vörös foltra…

Nóráp

2014. 01. 23.

Halastó a falu ölelésében

A vizsgaidőszak végeztével egyből kirándulást szerveztem. Halastavas kirándulást. Először a nórápi-tavat vettem közelebbről is szemügyre, de a friss lehalászás következtében (ill. a gáton jövő-menő munkások miatt) nem sok időt töltöttem a környéken.

A lecsapolt mederben dolmányos varjak keresgéltek egy szürke gém, ill. 23 kócsag társaságában. Sajnos mikor felbukkantam a töltés végén, a kócsagok szárnyra keltek, így "kócsag-medres" kép nem született...

Nagy kócsag (Egretta alba)

Egy rövid sétát tettem a tó ÉNy-i részén, hátha a tocsogósabb, vegetáció-dús területen látok valamit. Sajnos itt nem mutatkozott semmi, leszámítva a bokrok között keresgélő széncinegéket, a fasorok között repkedő szarkákat; ill. a közben be-beszálló vetési varjakat.
Végül megnyugodtak a kócsagok is, beszálltak az egyik pocsolyához...

Vizsgaidőszaki séta

2014. 01. 17.

Kis-Bittva, Makkos

A matek-tanulás közben jól esik egy kis séta, így tettem egy 1 órás kiruccanót Nagyacsád közelében. Eredetileg a belvizes foltokat akartam alaposabban szemügyre venni, sárszalonka-ügyben. Sajnos hiába jöttem-mentem a tocsogósokban, pár citromsármányon, nádi sármányon; ill. dolmányos varjún kívül semmivel sem találkoztam.
Így hát végigsétáltam a patakmentén, egészen a fiatal tölgyerdőig. Túl sokat nem időztem ( nem úgy mint múltkor, amikor egy zivatar elvonulását kellett kivárnom az egyik magaslesből).

Végighaladva a tölgyesen széncinegék, kékcinegék csiripelése töltötte be a teret. Hangos lármával 10-15 feketerigó repült keresztül a nyiladékon a környező kökénybokrok védelméből. Egy szajkó adta mindenki tudtára, hogy hol járok; így sajnos nem sikerült közelebb férkőznöm a 35-ös egyedet számláló fenyőrigó csapathoz.

Fenyőrigó (Turdus pilaris)

A hazafelé vezető úton még 1 egerészölyvvel, 3 citromsármánnyal és 1 balkáni gerlével találkoztam. Itt már több kép nem nagyon készült madarakról, így megint egy hangulatképpel zártam a napot...

Feketerigó

Kertünk madara, a feketerigó

Egy kis kerti munka közben , találkoztam ezzel a hím feketerigóval (Turdus merula).
Pár kép erejéig félbeszakítottam a munkát, berohantam a fényképezőért... 

Gyakori faj, mind sík-, mind domb-, hegyvidéki területeken; bár az utóbbi időben rendszeresen - sőt talán gyakrabban, mint a vadonban - lehet találkozni vele városokban. A hím fekete, a tojó barnás színű. Az ad. hímeken feltűnőek a sárga jegyek, így csőr, ill. a szemek körüli gyűrű. 

Egy kép - egy történet... 12.

Kunkor

Mezei zsálya. Legalábbis egy virágrészlet belőle. Egy töltés oldalában fotóztam, a lenyugvó Nap fényénél. A Sony makró-módjának köszönhetően elég közelről, egészen jó képeket lehet készíteni. Itt is ezt próbáltam véghez vinni. Leguggolva  a töltés meredek partfalán, megkerestem azt a pontot, amikor a napfény a legjobban megvilágítja a virágot. Ezt a "kunkort" csak ekkor vettem észre...

A 2013as év 86. napja terepen

2013. 12. 31.

Az év utolsó -madarász- napja

A 2013-as év utolsó napjaiban egy nagyobb sétát terveztem. Ismételten az Acsádhoz közeli, ÉK-i területeket szerettem volna alaposabban megnézni magamnak.

12:30 környékén elindulva, a gyorsabb haladás érdekében átvágtam pár szántó földön. Ezen a területen különösebb emlős-, madármozgás nem volt.

A kisacsádi vasútállomás régi épületeinek se híre, se hamva; csupán az egykori utca macskakövei ismerhetők még fel, imitt-amott a növényzet „fogságában”. Ezen a rövid szakaszon végigsétálva már több élőlénnyel találkoztam: a vastagabb fákon harkályok kopácsoltak, hangos reccsenésekkel őzek ugrottak ki a sűrűből, lépteimre feketerigók, ill. szajkók reppentek fel.

Elérve a homokbányát, (ahol korábban rendszeres látogató voltam, hiszen gyurgyalagok ideális élőhelye a homokbánya-partfala), sajnálatos módon kévés madár mozgott. Néhány szarka, dolmányos varjú, ill. egerészölyv volt megfigyelhető a légtérben.

Csendélet...

A vasút irányába tovább haladva K-i irányba, egy kisebb csapat fenyőrigó húzott át a fejem felett. Összesen 18 példányt számláltam:

Fenyőrigó (Turdus pilaris)

Az egyik árokba benézve, egy eddig még fel nem fedezett fát vettem szemügyre. Egykor óriási fűz lehetett, de  az idő, a természet irányításba vette a dolgokat…

Fehér fűz (Salix alba)

Rákanyarodva a temetőtől induló útra, a bozótos között már kapkodhattam a fejem. Felettem tengelic-csapatok repültek, a fákon zöldikék „zsírozása” hallatszott. Egy nádasosabb részen 1 nádi sármány ült ki az egyik bokorra. A mezei szil virágrügyeit közelebbről is megvizsgálta egy kisebb kék cinege-banda, összesen 5 madár kutatott elemózsia után.

Kék cinege (Cyanistes caeruleus)

Nádi sármány (Emberiza pusilla)

A párhuzamos úton egy motoros törte meg a csendet, így 6 őz kezdett rohanni felém, a szántáson keresztül. Sajnálatos módon észrevettek, így nem közvetlenül előttem, hanem pár 100 méterrel arrébb váltottak át.

Európai őz (Capreolus capreolus)

Fagymentes hangulatkép decemberről...

A falu közelében húzódó árokpartra rákanyarodva 2 egerészölyvet vettem észre, ám ahogy én őket, úgy ők is engem. Így hát csak egy búcsú-tájképre futotta 2013 utolsó kattintása…

Karácsonyi séta

2013. 12. 26.

Karácsonyi séta

Karácsony másnapján úgy döntöttem sétálok egy kicsit. Végül is a karácsony egy ünnep, amit mindenki átérez; ki-ki a maga módján. Szóval én úgy döntöttem egyedül, a természetbe mélyülve gondolkodom majd.
A mamától könnyen megközelíthető helyet, a „Fügyész” partot választottam. Végighaladva az árok előtti lucernatáblán egy nagyobb csapat citromsármányt riasztottam meg. A hideg idő beálltával már csapatokba verődnek ezek a kismadarak, így kutatnak élelem után.
Az árkon átkelve nem messze egy legelésző őz-csapatot vettem észre. A jó szélnek, és a nem nagy távolságnak hála rávettem magam a cserkelésre…

Az őzek továbbhaladtával én is visszafordultam; a már esti szürkületben. A nádasokba ilyenkor már behúzódnak a kismadarak, így a helyzetet kihasználva a rossz fények ellenére készítettem pár képet: 

Citromsármány (Emberiza citrinella)