Első hó

2014. 01. 26.

Első téli napok

Úgy látszik végre megérkezett a tél. Gyenge fagy, kevés hó, egy kis hideg. Ideális idő egy téli madarászáshoz.
Ezen felbuzdulva nekiindultam a Nagyacsádi-határnak. Végig haladva a közeli akácos melletti úton, beigazolódott az előre eltervezgetett gondolatom: kismadár fotózás. Az árokparti nyár-, fűz-, akácfákon repdestek a cinegék: több kék, szén, ill. barátcinege mutatta meg magát.

Széncinege (Parus major)

A „Takácsi úton” ugyancsak figyelgettem a környéket. Kékcinegék forgolódtak a nádszálakon, előttem fel-felrebbent egy veréb-banda. A gyors fényképezés közben, azért a távcsövezésre is fordítottam figyelmet, így ezek a csapatok vegyes-felvágottak’ lettek: mezei verebek, nádi sármányok.

 

Kék cinege (Cyanistes caeruleus)

A gyaloglást picit félbeszakítva, elértem a magaslest; ekkor még úgy gondoltam tökéletes hely lesz egy kis meleg teázáshoz. Azonban a magasles melletti árokból hirtelen egy nagyobb madár rugaszkodott el, gyors, ám mégis hangtalan szárnycsapásokkal. Mivel a fényképező ekkor már a vállamon lógott, igyekeznem kellett az első kékes rétihéja tojóm megörökítésére:

Kékes rétihéja tojó (Circus cyaneus)

A nagy izgalomban teljesen megfeledkeztem a teázásról, tehát tovább előre! A környező nádszegélyek tele voltak madarakkal, ám most a nádbugák szintje helyett az árok fenékbe figyelgettem. Ökörszemek. Kicsi, viszonylag gyakori, de nagyon rejtőzködő életmódú madarak.

Ezek után egy bozótos rész következett. A széles árok miatt csak az útról tudtam fényképezni, bár a megfigyelés nem volt kétséges. Európa legkisebb madarai ugráltak ágról-ágra; halk, cérnavékony „szrí-szrí-szrí”-t kiabálva.

Ökörszem (Troglodytes troglodytes)                                                            Sárgafejű királyka (Regulus regulus) 

A Pápa-Csorna vasútvonal melletti tagúton haladtam, É-ra. Itt különösebb madármozgás nem volt, bár azért mozgolódott a határ (de erről bővebben majd legközelebb…)

Szóval az emlősöket mellőzve, vissza az „ornitológus”-dolgokra. A temetői úton ismételten forgathattam a fejem. Körülöttem feléledt a természet. A szilfasoron mindig hallani, majd látni egy-egy lassú, ingadozó röptű szajkót. A lármára persze az egerészölyvek, szarkák is odébb állnak. Megint a kismadarak maradtak. 

Vörösbegy (Erithacus rubecula)

Őszapó (Aegithalos caudatus)

Mivel dél tájra járt az idő, elindultam árkon-bokron keresztül hazafelé. A „Fügyész” parton bandukolva rálátcsöveztem egy vörös foltra…