2014. február 23., vasárnap

Korai tavasz

2014. 02. 15.

Tavaszias séta Nagyacsádon

Szombaton végre megérkezett a várva-várt tavaszias idő. Hét-ágra sütött a Nap; felhőtlen, szélmentes időben feléledt a természet. Az "Akácos" mellett végighaladva már a revírjeiket jelezték a harkályok, csicseregtek a kismadarak. A tavasz hangulatát növelte a már kibomlott fűzfa-barkák áradata.
Dolmányos varjú (Corvus corone cornix)

 

Tengelice (Carduelis carduelis)

Az erdő takarásából kiérve szántóföldek sorakoznak jobbról-balról. Mint mindig most is körbe-látcsöveztem a területet és az É-i búzavetésen egy táplálkozó egerészölyvet szúrtam ki. Gyorsan lecsusszantam az árokba, és onnan próbáltam fényképezni...

Egerészölyv (Buteo buteo)

Belvizes hangulat...

A tagúton, a vasút irányába haladva számítottam őzek megjelenésére. Azonban a látvány mégis csak meghökkentett egy kicsit: még mindig óriási csapatokban legelésznek az állatok, nem igazán szóródnak széjjel az egyes egyedek. Összesen, közel 90 példányt számoltam meg, 5 bandára' osztódva.


Európai őzek (Capreolus capreolus) a Kőris-heggyel

A "Takácsi út" végén elterülő, kisebb nyár-ligetbe bóklásztam még egyet. A kökény-vadrózsa-veresgyűrűs som által benőtt bozótos ideális fészkelőhelyet nyújt az apróbb madaraknak. Ennek megfelelően mindenfelé ágról-ágra ugráltak a dalos kis tollgombócok'.
Barátcinege (Parus palustris)

Kék cinege (Cyanistes caeruleus)


Jobbról a sínek, balról a szántóföld; pontosabban két árok: az egyiket sűrűn ellepte az akác, a másikat a mindenféle bozót. Rengeteg kismadár mozgott a területen; citromsármányok, stiglicek', mezei verebek rebbentek fel a bokrokból, az árokfenékből feketerigók kaptak szárnyra riadt füttyentésükkel. A fejem felet kisebb fenyőrigó csapatok húztak át, ill. egy kékes rétihéja hím szelte át a levegőt a tagút felett. Gondolkodás nélkül követtem, egészen a vasút túloldalán elterülő szántókig, ahol még egy tojó is portyázott...


Kékes rétihéja hím (Circus cyaneus)

Végül körülnéztem még a Kisacsádi területen. A múltkori, nádas menti bíbic-találkozás miatt reménykedtem az itt elterülő ülepítő partimadarakra nézve, csábító mivoltára. Sajnos nem ilyenfajta tollasok kerültek a lencse elé, inkább egy kisebb örvös galamb-csapat örvendeztetett meg. Ezzel a találkozással hozzám' is megérkeztek. Ezek után szajkó-,ill. szarka-rikácsolásban hazafelé kezdtem bandukolni...
Szarka (Pica pica)

2014. február 18., kedd

Gyimóti-nádas

2014. 02. 08.

Sárszalonkák

A korábbi látogatásomon felbuzdulva ismételten nekiindultam a sárszalonkáknak. Most a területet az É-i irányból közelítettem meg, elhaladva a "Gyimóti-nádas"-nak nevezett nádas-remiz mellett. A fűzfákról rikácsolva szálltak tovább a szajkók, szarkák; a közelebbi fákon a tengelicék keresgéltek a mezei szilek ágai között.

A Kis-Séd medréből nehézkes szárnycsapásokkal a levegőbe emelkedett egy szürke gém, majd a távolból vadlibák gágogását hozta felém a hideg téli szél. A töltésoldalba hanyatt-vágva magam, vártam a téli vándorok közeledtét. Pár kör megtétele után továbbálltak; bár elég csalogatónak tűnhetett -liba-szemmel nézve is'- az alattuk elterülő tocsogós rét.

Nyári lúd (Anser anser)

A ludak továbbszálltával végigballagtam a töltésen a tocsogósok felé. Sajnálatos módon későn kapcsoltam, így nem sikerült a még vízben álló 3 bíbicet lefotóznom. "Csupán" a fejem felett áthúzó, vészjelzést hallató madarak kerültek a memória kártyára...
Bíbic (Vanellus vanellus)

Ezek után alaposabban  körbe-látcsöveztem a nádszegélyeket; a kisebb, vízből kiemelkedő szigeteket. A sikertelen próbálkozás után bolyongásra indultam a kisebb nádfoltban, hátha sikerül ismét felriasztanom pár szalonkát. Ezt a bóklászást több ízben megismételve, három rejtőzködő szalonka került a szemem elé. Még mindig gyors madarak, így a tervezett fotó nem sikerült tökéletesen. Marad a "vaktában lövöldözés":

Sárszalonka (Gallinago gallinago)

2014. február 13., csütörtök

Egy kép - egy történet... 14.

Esti derengés...


Egy késő nyári napon készítettem ezt a képet. Hazafelé tartva a délutáni bóklászásomról, naplemente fotózáson gondolkodtam. Általában nem szeretem a sziluett képeket, de persze kell ilyen is néha. Így hát belevetettem magam a búzatáblába, fényképeztem. Próbálkoztam azonban "eltávolodni" egy kicsit a sziluettől. Vaku bekapcs, alsóbb perspektíva, búzatábla belekomponálva...

2014. február 10., hétfő

Kis-Séd menti bolyongás

2014. 01. 30.

Szalonka-les

Ezen a borús, csütörtöki napon fölszedelődzködtem, gondoltam körülnézek Nagyacsád nyugati határán. Kezdetben a közeli tölgyeshez indultam. A mzg-i úton végighaladva a fűz-nyár bokrokról egy 9es nádi sármány csapatot riasztottam meg; melyet az erdőszélen kb. 20 fenyőrigó követett. Túl sok kismadár nem mutatkozott, mármint ami a fajszámot illeti; de azért a citromsármányok 30-40es bandái növelték a megfigyelt egyedszámot.
Megkerülve a „Makkos”-t, a Kis-Séd mentén ballagtam. A megmaradt nád-gyékényfoltokból folyamatosan zörgés hallatszott. Legalább 4-5 helyről (persze itt csak a hallótávolságon belül vett, pár 10 méteres szakaszra gondolok). Hallgatózva bámészkodtam:
Ökörszem (Troglodytes troglodytes) 

14 óra magasságában már a töltés melletti réten alkalmatlankodtam. A tocsogós területen régebben már több alkalommal reptettem meg sárszalonkákat. Így most tudatosabban figyelgettem; próbáltam vaktában’ élességet állítani a remélhetőleg felrebbenő szalonkáknak – pontosabban egynek, mint utólag kiderült.


Sárszalonka (Gallinago gallinago)

A sárszalonka többszöri megreptetése után, kihasználtam a hó adta lehetőségeket: nyomolvasás
  Sárszalonka~

Fácán~

2014. február 6., csütörtök

Behavazódva

2014. 01. 29.

Behavazódva

Reggel megérkezve a mamához már tudtam a programot: havas fotózás. A délutáni verőfényes napsütésben nekirugaszkodtam a múltkori területnek. „Takácsi út”, Magasles, „Jégverem út”, „Fügyész”.
A ház mögötti akácosból kiérve, varjú károgásban, feketerigó-riasztásban született az első kép.

Egerészölyv (Buteo buteo)

A szokásos tagúton végigbaktatva bámészkodtam. Az árkokból kimagasodó akácfákon egy kisebb madár repkedett. Távcsövezés, fényképezés; de ezek inkább az azonosítást szolgálták: 1 réti pityer.
Ugyancsak itt, 2 rigó repdesett előttem fáról-fára. Először kicsit bizonytalanul méricskéltem őket, aztán megnyugtattam magam: máshol is láttak már idén korai énekes rigókat.
Énekes rigó (Turdus philomelos)

A környék egyik legnagyobb nyárfáját elérve, ismételten cinke-fotózás következett. Ezek a kis kék madarak igazán nem okoznak csalódást. Bármerre járjon is az ember, mindig beleakadhat kék cinegékbe. Nem túl félősek, így hát igazi fotóalanyok’:


Kék cinege (Cyanistes caeruleus) 

A magasles irányába haladva a múltkori őzcsapatba botlottam. Sajnos most kevésbé volt ideális a távolság a közelebbi „ismerkedésre”. Maradtak a verebek…

Mezei veréb (Passer montanus)

A most már véghezvitt magaslati’ teázás után rövidítettem egy kicsit. Keresztülvágtam a vetésen a „Jégverem út” irányába. Az erdősáv fölött 3 szarka repült keresztül, a szokásos szajkó, ill. a 2 egerészölyv is megmutatkozott. A nagyobb kiterjedésű rétre egy kékes rétihéja hím szállt le. Azonban most nem az ég felé emeltem az objektívet…


A vízelvezető árok mellett végigbaktatva nyomokra lettem figyelmes a hóban. Lassan körbe távcsöveztem a szántást, de semmit sem láttam. Pár lépés után egy 4 egyedet számláló mezei pacsirta raj tett egy kört a fejem felett. Szintén korai találkozás. De ez a természet; egész határtalan, lélegző, élő mindenség…


Mezei pacsirta (Aluda arvensis)
 Egy csepp... 

2014. február 4., kedd

Őzcsapat

2014. 01. 26.

Téli őzcsapat

Ahogyan az előző bejegyzésemben említettem, a vasút melletti földeken ugyancsak bőven lehetett bámészkodni. A behavazott szántáson egy nagyobb őz (Capreolus capreolus) csapat tartózkodott. Történetesen nem voltak túl messze, így cserkelésre fogtam a dolgot: az árkon lassan átcsusszanva, a fasor mentén lassan közeledve, lépésről-lépésre készültek a képek:





Most pedig a vörös folt! Vörös róka (Vulpes vulpes). Egyértelmű. Csak először az nem volt még tisztázott, hogy önszántából lapul-e az árokparton, vagy valaki odasegítette. Természetesen ez pár lépés után kiderült, hiszen a következő pillanatban érdeklődve figyelt rám…