Tocsogós

2014. 04. 17-18.

Ismételten a Kis-Séd "árterében"

Az előző alkalmon felbuzdulva még többször kilátogattam a tocsogós területre. 17-én nem volt éppen a legalkalmasabb az idő, bár azért próbálkoztam a fényképezéssel. Ami elvezhetőbb volt, az a pénteki délelőtt. Verőfényes napsütésben sétálgattam, nézelődtem; próbáltam kifürkészni ezt a Nyitott Könyvet...
Néhány faj, amellyel összefutottam a két napon; csupán felsorolás szintjén: bíbic, sárszalonka, tőkés réce, nádi-, citromsármány, foltos nádiposzáta, sárga billegető, kenderike, szürke cankó, barna rétihéja, egerészölyv, vörös vércse.
És természetesen a képek:

Foltos nádiposzáta (Acrochephalus schoenobaenu)

Egerészölyv (Buteo buteo)

Nádi sármány (Emberiza schoeniclus)

Barna rétihéja hím (Circus aeruginosus)

Szürke cankó (Tringa nebularia)

Kis-Séd ártér

2014. 04. 16.

A "Tocsogó"

A tavaszi szünet folytatásában pár napot töltöttem el a Nagyacsádon élő mamámnál. Szeretek a falu környékén barangolni, mindig talál az ember magának valamilyen fotós-elfoglaltságot.
Szerda: szép, napsütéses idő, viszonylag magas hőmérséklet, gyenge szél; körülnéztem a Kis-Séd mentén. Az egyik alacsonyan fekvő területhez mentem, bízva abban, hogy a környék partimadarai (főleg sárszalonkák) ezen az elárasztott, belvizes területen lesznek.

Mozaik, Kúszó boglárkával...

A területen először a legfeltűnőbb madár, pontosabban madarak mutatták meg magukat. A magas fűből gyakran fel-felszállt egy bíbic pár:

Bíbic (Vanellus vanellus) 

Ellenfényben...

A bíbicek fényképezése után körbelátcsöveztem a környéket: a Séd-medréből 1 tőkés réce pár kapott szárnyra, a távolabbi lucernatáblán 4 szürke gém keresgélt. A dúsabb növényzetből min. 5 mezei pacsirta emelkedett a magasba, és kezdte fújni ismert nótáját. A kisebb-nagyobb tócsákban partimadarak keresgéltek: 1 réti cankót, ill. 1 füstös cankó "gázolt", a nekik hasig érő vízben.

Füstös cankó (Tringa erythropus)

Eme, listámat gyarapító, új faj tovarepülése után nekiálltam "szalonkázni". Picit bóklásztam a területen mindaddig, amíg valami szárnyra nem kelt: a fókusz pár 10 m-re beállítva, készen a lövésre':

Kis sárszalonka (Lymnocryptes minimus)

{Köszönet a határozásért Hencz Péternek!}

Végül nagyjából megelégedve az elmúlt órákkal, hazafelé indultam. Szép hét-utoljának néztem ekkor elébe, hiszen csak aznap 3 új faj került fel a listámra, illetve a memóriakártyámra. Biztosan visszanézek még a területre!

Seregélyek (Sturnus vulgaris)

Nóráp

2014. 04. 14.

Nórápi-halastó 

A hétfői nap folytatásaként átugrottam Nórápra. A megérkezésem idillinek volt mondható: hét-ágra sütött a Nap, énekeltek a cigánycsukok, fürdőztek a búbos vöcskök; tökéletes idő a fotózáshoz. A part menti kis ház mellett leparkoltam, nekiindultam a töltésnek. Rögtön a második benyomás felejthetetlenre sikeredett:

Búbosbanka (Upupa epops)

A viszonylag hosszas hasalás után végigsétáltam a töltésen. A levegőben egy 100-as seregélycsapat kóborgott, 1 barna rétihéja tojó, 1 egerészölyv keringett a tó környékén. A vízen pár szárcsa, néhány tőkés-, barátréce úszkált; többször felriadt 3 kormorán. Közben sikerült elcsípnem a tavon tartózkodó 12 búbos vöcsök párokba verődött táncát...

Kárókatona (Phalacrocorax carbo)

Búbos vöcsök (Podiceps cristatus)

Tőkés réce (Anas platyrhynchos)

A tó É-i része felé közeledtem, mikor egyszerre több meglepetés is ért: a hátsó fövenyen 9 szürke cankó reppent fel előlem, nyomukban 1 pár böjti récével. Mire elkattintottam a képeket; egy, méretben többszörösen előnyt élvező madár emelkedett ki a nádasból. Bő 10 másodperc erejéig tátva maradt szám, ill. a kezemben lógott a fényképezőgép. Nagyon megörültem ennek a közeli daru találkozásnak...

Szürke cankók (Tringa nebularia)

Daru (Grus grus)

 Csoportkép... (Barna rétihéja, daru, tőkés récék)

Az eső elől picit kapkodni kellett a lábamat, no meg a növényeket, felszerelést; így visszaigyekeztem a kocsihoz. A csepergő esőben még lőttem pár képet: különösen egy igazán fotogén billegetőcankóról.

Billegetőcankó (Actitis hypoleucos)

Töltésparti hangulat mezei zsályával...

A kocsiból nézelődve vizsgálgattam a tó felett vadászgató füsti-, ill. molnárfecskéket. A továbbiakban a nap megkoronázásaként egy újabb faj jelent meg. Nem is akármilyen! Már két éve várok ennek a csodálatos ragadózónak a személyes megismerésére...

Halászsas (Pandion haliaetus)

A sas távoztával az eső is elállt, így kinyújtóztatva még egyszer a végtagjaimat búcsúztam; a Természettől, ettől a hatalmas, felejthetetlen Mindenségtől...

Kupi növénygyűjtés

2014. 04. 14.

A Kupi-erdő

Az egyetemi élet egyik előnye-(hátránya), hogy mindenképpen ki kell menni a természetbe, hiszen a lágyszárú növényeket csak így lehet összeszedni. Az egyik legjobb terület a környékünkön a Kup határában lévő erdőtömb. Így hát ebéd után nekiindultam; természetesen a távcső, fényképezőgép nem maradhat ilyen esetekben sem otthon...

Szagos müge (Galium odoratum)

Keleti kontyvirág (Arum orientale)

Körös-patakparti dagonya...

Seprőzanót (Cytisus scoparius)

A kisebb kiruccanást - legalábbis ami a Kupi-erdőt illeti - befejezve, egy fácánkakas búcsúztatott...

Dűlőutak

2014. 04. 12.

Nagyacsádi dűlőutakon

A tavaszi szünet kezdete, az április napfényes hétvégéje, egy megnyugtató fotós-túra. Úgy gondoltam körülnézek kicsit a mzg.-i területeken a közelben. A "Fügyész"-csatorna mellett haladtam kezdetben, míg egy tőkés réce pár felrebbentésre nem került. A fás-bokros környéket alaposabban körbenézve egy lakott fészket szúrtam ki a sűrűből: egerészölyvek, ekkor még nem tudtam, hogy nem ez lesz a környéken az egyetlen...

A továbbiakban barátposzáta, fekete-, és énekes rigó dallamok közepette újabb sipákolásra' lettem figyelmes: a ragadozó madarak igazán szerethetik a környéket.

Egerészölyv (Buteo buteo)

Párharc: Egerészölyv dolmányos varjúval...

Tovább haladtam a fűvel már igencsak benőtt, majdnem térdig érő tagúton. A távolban egy fácánkakas sütkérezett, körülöttem mindenhol feléledt a természet: a levegőben bársonylegyek tömkelege repkedett, az utat szegélyező vetésből egy, a vedlés közepén lévő őz suta rugaszkodott el délutáni fekhelyéről.

Bársonylégy faj (Bibio marci)

Európai őz suta (Capreolus capreolus)

Kiérve a vasút mellé Pápa felé vettem az irányt, egészen a "Vitézi útig". Érdekes hangulatot nyújtott a levegőben millió-szám úszó, lebegő barka-"szösz". Sosem sétáltam még ilyen időben! Ahogyan a körülöttem ugráló 2 őszapó, úgy én sem foglalkoztam sokat a szálló-mindenséggel; felültem a közeli magaslesre. A környéken még 3 egerészölyvet, 5 őzet nézegettem egy ideig. Aztán visszafordultam...

A "Takácsi út" végén egy kis bolyongásra indultam a nyár-ligetbe. A fülemülék, sármányok, verebek és cinkék hamarabb odébb (sz)álltak, minthogy lefotózhattam volna őket; azonban egy sütkérező gyíkot sikerült lencsevégre kapni:

Fürge gyík (Lacerta agilis)

A dűlőúton Acsád felé sétálva igazi sárgaság' fogott el. Bár merre is néztem, egy szín dominált:

Farkaskutyatej (Euphorbia ciparissias)

Fácán tyúk (Phasanus colchicus)

Végül még pár mezei pacsirtát vettem tüzetesebben is szemügyre: végül is nincs igazi tavasz pacsirtaszó nélkül; ám míg a jól ismert dallamot sokszor halljuk, a madárra kevesebbszer figyelünk fel. Örömömre a tavalyi sárga billegető "bőségből" idén is jutott valamennyi: a 2014-es év első általam megfigyelt hím billegetője húzott át a fejem felett. A kertek alatt sétálgatva már, a nap befejezéséül lesunyva megálltam egy nagy nyárfa alatt. A nyárfában egy odú, remélhetőleg az odúban lakók...

Seregély (Turnus vulgaris)