Darvak közt

2014. 10. 24-26.

Hortobágyi darvazás

Józsival összebeszélve egy az ünnepi' hétvégét feltöltődéssel szerettük volna eltölteni. Már tavaly megfogalmazódott bennünk a gondolat, egyszer el kellene menni a Hortobágyra ősszel, körülnézni a darvak háza-táján. Ez a nap is eljött. Péntek reggel felkerekedtünk, nekiugrottunk a Magyar Pusztának 3 nap erejéig...

2014. 10 24., péntek

Úgy beszéltük meg, először egy kis szervezett programon veszünk részt, így megismerjük a környéket annyira, hogy a későbbiekben magunk is képesek legyünk tájékozódni. Szóval az első állomás a Hortobágyi Nemzeti Park látogatóközpontja lett, egy rövid ismertető; majd indulás az egyik közeli halastóra.
A tó természetesen leeresztve, rengeteg madárral, és kb. 17 óra tájban a darvak is megérkeztek. Sajnálatos módon az időjárás nem kedvezett annyira: mire kiértünk ugyan az eső elállt, de a szél folyamatosan fújt, az égen egyöntetű felhőzet takarta el a Napot. Pár képet készítettem a rossz viszonyok ellenére is:

Árnyak...

2014. 10 25., szombat

Szombaton már biztatóbb napra ébredtünk. Ugyan délelőtt még borult volt az ég, de mire kiértünk a megfigyelőpontra lassan kisütött a Nap. 
Megfigyelőpont: ismét egy szervezett túra keretien belül vettünk részt a programon; "A darvak felkeresése táplálkozóterületeiken". Szóval beültünk egy buszba, és a falutól kb. 10-15 km-nyire lévő kukorica földekhez indultunk.

 

De néhány szó a madárról:

Eurázsiai, vagy Szürke daru (Grus grus). Európa É-i, ÉK-i területein fészkel lakatlan területeken; elsősorban lápokban, főleg a tajga övben. Hosszú távú vonuló, így az eurázsiai madarak főleg két útvonalon jutnak el D-i telelőterületeikre. A norvég, svéd madarak Franciaországon keresztül repülve érik el az Ibériai-félszigetet, ill. a marokkói telelőterületeket. A finn, lengyel, orosz madarak legnagyobb tömegei (az utóbbi években egész Európa legtöbb madara) a Hortobágyon keresztül vándorol téli szállásáig, mely Tunézia partvidéke, ill. a Nílus teljes völgye.

A madarak alaktani bélyegei: kb. 160 cm-es gázlómadár, melynek szárnyfesztávolsága csak nem 220 cm. Reptében kecses, nyújtott nyaka, hosszú lába messziről feltűnő. Tollazata elsősorban világos szürke, a nyak-fej területen mintázat figyelhető meg. A kifejlett madarak (idősebbek, mint 2 év) nyakának felső része fekete-fehér mintázatot mutat, a fejtetőn lévő csupasz bőr élénk-piros. A megnyúlt harmadrendű evezőtollak a testre csukva jellegzetes, ún. bokrétát' alkotnak. A fiatal madarak valamivel kisebbek szüleiknél, elkülönítésük viszonylag egyszerű. Fejük, ill. nyakuk felső része világos vörhenyesbarna, hiányzik a fekete-fehér, ill. piros szín.

Kifejlett madarak

A kb. 2 órán át tartó nézelődés közben, természetesen több madárfaj képviselői is megmutatkoztak. Rengetek vadlúd (nyári lúd, nagy lilik) húzott át a területen, több ragadozómadár (karvaly, rétisas, egerészölyv, vándorsólyom) is termikelt felettünk. 

Vadlibák

Nyári ludak (Anser anser)

Rétisas (Haliaeetus albicilla)

Vándorsólyom (Falco peregrinus)

A finom ebéd után aztán ismételten visszanéztünk ugyanarra a területre, hátha találkozunk ugyanazzal a daru' tömeggel. Sajnos ez nem történt így. Pár tucat madár tartózkodott csak a learatott kukoricatáblán, de a napsütésnek, ill. a jó ebédnek hála kényelmesen nézelődtünk 1 órát a területen.

Darvak (Grus grus) és Egerészölyv (Buteo buteo)

Mezei nyúl (Lepus europaeus)

Őz bak (Capreolus capreolus)

A kevés madár láttán azért kicsit megindult a fantáziánk. Nézzünk körül egy kicsit a környéken autóval, hátha beleakadunk kisebb-nagyobb csapatokba. Szóval a kocsikázás közben valóban itt is', ott is' darvak keresgéltek a vetéseken, learatott táblákon...

A családok mindig együtt mozognak, egészen a telelőterületekig. A kép bal oldalán a 2 öreg madár, jobbra a fiatal.

A pénteki behúzás csak félig sikerült számunkra, hiszen a Nap nem bújt ki a  felhők közül. Szóval a mai estét ismét az Elepi-tóegység halastavai között töltöttük. A szervezett csoport előtt érkeztünk meg, így volt idő alaposabban is szemügyre venni a madár-sereget a tavakon. Aznap megfigyelt fajok: Szürke gém, nagy kócsag, seregély, sárgalábú sirály, dankasirály, szárcsa, tőkés réce, nyári lúd, nagy lilik, kormorán, gulipán, nagy póling.

Tömeg...

Kormoránok (Phalacrocorax carbo)

Nyári lúd (Anser anser)

 fiatal Sárgalábú sirály (Larus cachinnans)

Mire a napnyugta megkezdődött a darvak is megjelentek. A szélrózsa minden irányából darvak hosszú "V-betűi" jelentek meg az égen. Egyenesen felénk, pontosabban a tómeder irányába tartva.
Remek hangulat!

Daru (Grus grus)

2014. 10 26., vasárnap

Eljött a hazaindulás napja. De csak délután, hajnalban más volt a program.
Korom sötétben felültünk a kisvasútra, mellyel lassan kidöcögtünk a Hortobágyi-halastavakhoz. A vonat nem ment ki a "Kondásig", hisz így az ott éjszakázó darvakat megijesztettük volna, szóval egy 1 km-es séta, azután be a dongautakon könnyen megközelíthető megfigyelőházikókig. (Gyorsan előre mentünk, hiszen már ismerjük ezt a terepet, a tavalyi nyaralásból). A leeresztett tavon rengeteg madár tartózkodott; récék, ludak , és kb. 50 000 daru. Sajnos a Napfelkeltéből nem sokat láttunk a köd miatt, de ismét lefejhetetlen hangulatban volt részünk...

Kormoránok (Phalacrocrocax carbo)

A szállásról való kiköltözést követően még egy gyors, búcsú csavargást tettünk a Pusztán. Kocsikáztunk egyet a közeli mzg.-i területeken, ismételten meglesve a táplálkozó madarakat. Ugyan sikerült találnunk egy nagyobb csapatot, viszont eléggé hozzáférhetetlen helyen időztek.

Összességében remek három napot tudhatunk a hátunk mögött, nagyon szeretném megköszönni a lehetőséget nagybátyámnak, Kovács Józsinak, hogy e páratlan szépségű természeti jelenségnek a részese lehettem...

"A természettől kapott élményajándékok egy-egy momentuma."

/Széchenyi Zsigmond

Makkos

2014. 10. 18.

Napsütéses október

A hosszabb kihagyás után szombaton tettem egy rövid sétát Nagyacsád-Békás között. Szél-mentes, napsütéses idő volt, szóval igazán adta magát a dolog, hogy nekiinduljak fényképezni.
De legelőször egy kép, még a mama kertjéből. A jövés-menés közben vettem észre, a nem túl magasan keringő madarakat, ám mire berohantam a fényképezőgépért szépen feltermikeltek a páciensek:

Dolmányos varjak (Corvus corone cornix) és Héja (Acipitter gentilis)

Szóval a kiruccanás. Pápa felé indultam a főúton, majd egy repcésen keresztülbaktatva tértem rá a "Makkoshoz" vezető útra. Az egyik távvezetéken  1 házi rozsdafarkú ugrált, a repcéből egy, kb. 25ös réti pityer csapatot sikerült felreptetnem. A tagúton haladva több tengelic, mezei veréb csapattal futottam össze. Az egyik kőrisfáról 5 szajkó iramodott neki az erdőnek. Az egyik nyiladékon ballagva ökörszem ugrált ágról-ágra a csipkebogyók között, az árokfenéken fácánkakas adta mindenki tudtára, hogy közeledem.
Kiérve a Bakonyér mellé, felültem az egyik lesre. 5 egerészölyv kezdett lassan mozdulatlan szárnnyal felfelé körözni. A nézelődés befejeztével lemásztam, majd a táplálékot kereső cinege-fajokban gyönyörködtem:

Széncinege (Parus major)

Barátcinege (Parus palustris)

Kék cinege (Parus caeruleus)

A kujtorgás további kihasználása érdekében követtem a patakot. A Bakonyér beletorkollik a Kis-Sédbe, mely tovább folytatja útját a Marcal felé. A nem is olyan régen, még csizmaszárig érő víz, már teljesen visszaszivárgott, pár mélyebben fekvő szántó, ill. a "Gyimóti nádas" mellett elterülő rétet kivéve. Természetesen a madárfajok itt is jelen voltak. 2 vörös vércse vadászgatott a learatott napraforgó táblában, seregély-csapatok portyáztak a kukoricák között. A patak mentén megmaradt nád-szegélyekben nádi sármányok kutattak élelem után. Az idei első kékes rétihéjámat közelebbről is szemügyre vehettem, egy szép tojó siklott át felettem.

Kékes rétihéja tojó (Circus cyaneus)

A "Tocsogóson" keresztül vágva, a nap legnagyobb meglepetése ért. Kb. 2 méterre előttem 1 réti fülesbagoly emelkedett a magasban. Annyira meglepődtem, hogy el is felejtettem a gépet a kezemben' . 50 m megtétele után a friss búzavetésre szállt le, de mire közelebb csúszhattam volna, ismét szárnyra kapott. Átrepült a Kis-Séden, sajnos mire odaértem a töltésre már nyoma sem volt. További 15 percet kerestem, de se híre-se hamva! (A meglepő mégis csak az, hogy ez a nem mindennapi faj másodszor akad a szemem elé a környéken. Lehetséges, hogy nem véletlen ragaszkodik ezekhez a területekhez!)

Réti fülesbagoly (Asio flammeus)

A 2 órás mászkálás után hazafelé vettem az irányt. A falu melletti területeken még fogadott pár faj. A távvezetékeken seregélyek, balkáni gerlék üldögéltek; átrepült 1 egerészölyv, ill. 2 szarka. A tagútról 1 búbos pacsirtát reptettem fel, de jó fotóalany révén nem szállt messzire. 

Seregélyek (Sturnus vulgaris)

Búbos pacsirta (Galerida cristata)

Őszi hangulat ökörnyállal...

EMN 2014

2014. 10. 05.

Európai Madármegfigyelő Napok

Az európai országokhoz csatlakozva, mint minden évben Magyarország: Veszprém megye, ill. a Pápai Helyi csoport is képviselteti magát a rendezvénysorozaton. Ebben az évben a megfigyelés egy madárgyűrűzéssel lett összekötve, a Szélmezői-horgásztavak területén. 

A két legnagyobb horgásztó közötti gáton húztuk ki, a több mint 150 m hosszú hálósort; a tábor pedig a gát bejáratánál lett felállítva. Az EMN-on végül 15en vettünk részt, közel 3600 madarat sikerült megfigyelni, melyek közül a legnagyobb egyedszámot a seregélyek, kék galambok, ill.  a barkóscinegék jelentették. A területen mozgó madárfajok száma a nap végére 44 lett, közölük pár érdekesebb faj: fekete harkály, guvat, jégmadár, nagy őrgébics, cigánycsuk, vörös vércse, kabasólyom, füsti fecske; és természetesen a tóvilághoz tartozó récefajok: tőkés~, kanalas~, fütyülő~, böjti~, cigány~, csörgőréce.
Bevezetésnek gyűrűző-állomásbeli hangulatképek:

 

A szervezők: Hencz Péter és Aczél Gergely

Természetesen nem utolsósorban a meggyűrűzött madarakat is megemlíteném. 12 faj, 121 példányára került gyűrű; melyek között a legtöbbet a barkóscinege, a kék cinege, és a függőcinege vehette birtokába'. Legnagyobb öröm mégis a megfogott 4 fülemülesitkét fogadta, nem akármilyen adat a területről!
A helyzetnek megfelelően kattogtak a fényképezőgépek, születtek a madár-portrék:

Kék cinege (Cyanistes caeruleus)

Széncinege (Parus major)

Függőcinege hím (Remiz pendulinus)

Foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaeus)

Fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon)

Barkóscinege (Panurus biarmicus)