2014. november 19., szerda

Halastavak

2014. 11. 10.

Kispodárpuszta-Nóráp

A nap folyamán először a Kispodárpusztai-halastóhoz ugrottam ki.
A lehalászott tó szépen lassan visszatöltődik vízzel, sajnos ez most nem hozott túl nagy szerencsét, már ami a vízi-madárfajokat illeti. Csupán 15 kormorán úszkált, továbbá a 3 nagy kócsag, 1 szürke gém álldogált a parton. Felettem áthúzott 20 nyári lúd, a levegőben 3 egerészölyv keringett.

Kormorán (Phalacrocorax carbo)

A kevésbé sikeres "tavi" akció után sétáltam még egy gyors kört a tocsogós részeken, de sajna semmi sem mutatkozott meg. Szóval visszaindultam az erdő felé. A fák között már nagyobb élet fogadott: az ágak között repdestek a szén-, ill. kék cinkék, a fatörzseken fakuszok rohangáltak'. 6 sárgafejű királyka kutatott élelem után a lombok között, miközben a hasonló termetű ökörszemek a bokrok alól reppentek arrább.
Amellett, hogy nem láttam túl sok fajt a területen, igazán sikerült feltöltődnöm, gyönyörű napsütéses napot fogtam ki, így ténylegesen élvezhettem az Ősz utolsó mozzanatait:

Mezei veréb (Passer montanus)

Atalanta-lepke (Vanessa atalanta)


A hazaérkezés előtt megálltam még a Nórápi halastónál.
A tavon 14 kormorán, 7 nagy kócsag tartózkodott; szóval a halastavi'-madarak tömkelege itt is elmaradt. Végigsétáltam a töltésen, egészen a hátsó részegig. 3 egerészölyv körözött a levegőben, több dolmányos varjú társaságában. A tavat szegélyező fákra 2 meggyvágó, 6 zöldike ült ki. Eközben besétáltam a tocsogós részre, sikerült felrebbenteni 1 sárszalonkát

Egerészölyv (Buteo buteo)

Leheveredtem egy kicsit, egy szélcsendes, napsütötte részre. Vártam, hátha besiklik valami. Üldögélésem közepette több fajt is megfigyelhettem: 1 zöld küllő kopogtatta az egyik nyárfát, 1 vörös vércse vadászgatott a közeli legelő felett. Átrepült 1 holló, folyamatosan szóltak a barkóscinegék a nádas-gyékényes részekről.
A kocsihoz visszafelé menet még 1, kései vonuló barna rétihéja siklott be a tó környékére, de gyorsan távozott is; követve az én példámat...

2014. november 14., péntek

Nádas

2014. 11. 09.

Gyimóti-nádas

A vasárnap folytatásaként 14 óra magasságában a "Gyimóti nádas" felé ballagtam még el. A napsütés kellemes, igazi késő-őszies hangulatot teremtett, így érdeklődve figyeltem a környezetet. Szerencsére madarakban sem volt hiány!
Legelőször 2 nálunk telelő mezei pacsirtát pillantottam meg, miközben a távolban, a Kis-Séd túlsó partján 1 vörös vércse vadászgatott. A ragadozó madarak terén, még 1 egerészölyvvel is összefutottam, kényelmesen megnézhettem magamnak, miközben az egyik közeli fát választotta ki megfigyelőpontjának.

Mezei pacsirta (Alauda arvensis)

A nézelődés befejezése után a tagutak melletti bokrosok élővilágára összpontosítottam. Viszonylag sok kismadár mozgott a területen: kenderikék szálltak ide-oda a kukoricásokban, tengelicek-csapatai lepték meg a magasabb nyárfákat. Mezei verebek kutattak az árokpartokon, széncinegék forgolódtak a már csupasz ágakon. Idei első fenyőrigómat is sikerült megpillantanom, de gyors szárnycsapásokkal távozott a keskenylevelű ezüstfa ágai közül.
Széncinege (Parus major)

Tengelic (Carduelis carduelis)

A falutól már csak pár lépésre lehettem, mikor egy árny suhant át felettem, és leszállt egy nyárfára. Gyors látcsövezés, majd egy kis lopakodás a jobb fotó érdekében:
Karvaly tojó (Accipiter nisus)

2014. november 12., szerda

Fügyész

2014. 11. 09.

Fügyész, mint elvezető árok

Az ebéd előtti órát még kihasználva sétáltam egyet a "Fügyész"-parton. 
Legelőször az "Akácoson" vágtam keresztül, kismadarakat szerettem volna fotózni. Több széncinege keresgélt a bodza bokrok között, de sajnos a rossz fények miatt itt nem született értékelhető kép. Kiérve az erdő szegélyére, egy kisebb citromsármány csapatot fedeztem fel. Bőszen bujkáltak a varjútövis benge-kecskefűz bokrok között.
Citromsármány (Emberiza citrinella)

A folytatásban az egykori Lőtér, ma tehenészet irányába indultam. Fölöttem 2 egerészölyv körözött, átrepült továbbá 1 szajkó is. A nyárfák takarásába érve 2 nagy fakopáncsot nézegettem egy darabig, majd hirtelen 25 tőkés réce kapott szárnyra a kisebb tavakról. Gyorsan, hápogva emelkedtek az égig...

A réce-röptetés' után ráfordultam az árokpartra. A nádban és a fűzfák sárgoló levelei közt kék cinegék repdestek, közben megosztva a terepet széncinkékkel is. Az egyik magasabb nyárfára 4 kenderike ült ki, bár mire a közelükbe csúszhattam volna, tova szálltak.
A gyors kiruccanás végén, már a kertajtóból vettem észre a Ny-i irányba húzó, kb. 50es bíbic-csapatot. Azt hiszem megéhezve ültem ezek után az asztalhoz...
Kék cinege (Cyanistes caeruleus)

Vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca)

2014. november 10., hétfő

Acsádi utakon

2014. 11. 08.

Acsádi utakon

Ebben a bejegyzésben két adag jövés-menés lesz belesűrítve. (Többek között ennek az az oka, hogy a délutáni kiruccanásomon nem születtek képek. De ezt majd később.)
Először is a délelőtti fotó-túra. 10 óra magasságában elindultam a falu K-i részére, alapos körülnézés ügyben. Azonban nem kellett messzire mennem. Ahogyan kiléptem a hátsó-kertajtón rögtön a Természetben voltam. Az "Akácosban" 6 szajkó rikácsolt, átrepült a fák között 1 karvaly. Sok széncinege keresgélt élelem után a bodza-kökénybokrok között; fölöttem az őszi-téli égboltnak valóságos tartozéka az a meg-meggegenő, egyformátlan szárnyú V-betű: vonuló vadludak füzére.
Nyári lúd (Anser anser)

Az erdő mögötti szántók-lucernák fölött további ragadozók köröztek: 1 egerészölyv és 1 vörös vércse leste a pockokat. A "Fügyész" mentén kissé északabbra mentem, az itteni tagúton haladtam továbbra is a K-i irányba. Itt egészen ős-állapotok uralkodnak, az árkokban 2 méteres nád-szegélyek, a szántók mentén bozótos-erdősávok váltogatják egymást. Igazi paradicsom a kismadaraknak. Feketerigók, kék és széncinegék, vörösbegyek élik itt mindennapi életüket.
Vörös vércse (Falco tinnunculus)

Vörösbegy (Erithacus rubecula)


A sétálgatásom vége felé elértem a vasutat. A kukoricákban fácánok kaptak szárnyra, majd siklottak tova; a bokrok között mezei verebek csiripeltek szüntelenül. 1 egerészölyv körözött a levegőben, miközben az egyik nyárfát kb. 250 kék galamb nézte ki pihenőfának.
Fácán tyúk (Phasianus colchicus)

Kék galambok (Columba oenas)

Visszafelé bandukoltam, de nem a szokásos úton, nem a "Takácsi úton". A mellette lévő repcetáblán vágtam keresztül. A sok esőnek köszönhetően több belvízfolt is nehezítette az utamat. Alaposan nézegettem az őz-, szarvas-, ill. disznónyomokat; amikor egy éles "csrekk!"-re lettel figyelmes: sárszalonkák. Sajnos, mint mindig most sem sikerült a talajon megpillantanom őket, csupán akkor, amikor mind  a 26 madár a levegőben cikázott.
Sárszalonkák (Gallinago gallinago)

Sárszalonka-élőhely

A kényelmes hazaérkezés, és az ebéd után úgy döntöttem ismételten visszanézek egy rövid körre. Igazából egy kis rügy-gyűjtés is közbejátszott, pontosabban ezt a tevékenységet csak a távcsövezés szakította meg. (A memóriakártya a mamánál, a notebookban...). Szóval marad a fajismertetés: 1 kékes rétihéja tojó, 1 karvaly, 30 citromsármány, 2 szajkó, 1 fácánkakas, 1 mezei nyúl, 12 tengelic, 15 tőkés réce.

2014. november 6., csütörtök

Leeresztett halastó

2014. 10. 30.

A Kispodárpusztai-víztározó

Hencz Péter blogján olvastam egy bejegyzést, melyben éppen a frissen lehalászott tóról esik szó. Szóval elhatároztam, ha lesz egy kis időm én is kinézek a területre. Csütörtökön akadt "lyukas óra". Úgy szólván du. 2kor felpakoltam, lekocsikáztam Kispodárpusztára.
A leeresztő csatornánál bőszen folyt a munka, 30 ember forgolódott a halszállító kamionok és a csatorna között. Különösebben nem zavartak, inkább a madarakra figyeltem.

Bőven volt élet a tó körül: kb. 230 nagy kócsag, 20 szürke gém, minimum 50 kormorán leste a pocsolyákban maradt halakat. Egy rövid, de sikeres látogatást tett 2 rétisas is; 1 fiatal, ill. 1 kifejlett példány emelte ki vámját a halak közül, majd az erdő felé távoztak. A mederben tartózkodott még 2 kanalasgém, 14 dankasirály, és néhány tucat tőkés réce. Érdekességnek még 1 fehér gólya is táplálkozott a mederben, igazán szép, egészséges állatnak tűnt.
Nagy kócsagok (Egretta alba)

Dankasirályok (Larus ridibundus)

Fehér gólya (Ciconia ciconia)

Ahogyan nézelődtem, több kismadár is átrepült a fejem felett. Sok kék és széncinege, erdei pinty repdesett a bokros részeken, örömömre egy kisebb csapat barkóscinegének a csilingelő' hangját is meghallhattam.
Az 5 óra eljövetele, ill. a markológép mederben való akciója' indulásra késztetett. De érdemes lesz még visszanézni!

Túlélő...

2014. november 2., vasárnap

Nagyacsádon

2014. 10. 28.

A "Takácsi úton"

Kedden kihasználva a ködmentes délutánt, csizmát húztam és nekiindultam a nagyacsádi határnak. Bőven el kellet a gumicsizma, de hála a tiszta égen lenyugvó Napnak, remek fények voltak - kezdetben.

A "Fügyész" parton bámészkodtam egy rövid ideig: 2 egerészölyvet üldözött fél tucat dolmányos varjú, az egyik tarlón 1 mezei nyúl nézelődött. A tagút menti bokrosból 1 karvaly suhant egészen alacsonyan tova. Ahogyan követtem a ragadozómadár útját több őzzel is összeakadtam. Sajnos elég messze voltak a fényképezőnek, de spektívvel azért alaposan szemügyre vettem mindegyik egyedet. Az út jobb oldalán 1 suta 2 gidájával legelészett, míg a másik oldalon összesen 5 suta, ill. 2 bak kutatott élelem után.
A pár perces nézelődés után a magasleshez indultam. A nagy sár miatt letértem a "Takácsi" útról, inkább egy közelítő úton folytattam utamat; egészen addig, míg 1 vörös vércse engedte'.
Vörös vércse (Falco tinnunculus)

A magaslesen kb. fél órát nézelődtem. Közben seregély-csapatok repültek éjszakázó helyeikre, a nádfoltokban mezei verebek, nádi sármányok, kék és széncinegék forgolódtak. Ismételten megjelent 1 karvaly, de amilyen hirtelen jött, úgy el is tűnt a szemem elől. Az esti homályban kisebb árnyakra lettem figyelmes a repcében. 4 vörös róka egerészett nagy lelkesedéssel, de amikor az egyiket közelebb szerettem volna hívni, gyorsan visszasompolyogtak a még lábon álló kukoricába.
Az esti szürkületben aztán én is hazafelé vettem az irányt. A botorkálásom közepette még 2 őz állt ki élem, annyira adta magát a szitu, hogy megpróbálkoztam egy képpel. Így sikerült:
Őzek (Capreolus capreolus)

A pár órás kujtorgás záró-akkordjaként, a lenyugvó Nap rózsaszínre festette az eget, ezzel előkészítve a terepet a lassan kiteljesedő esti köd-foszlányoknak'...