2014. december 30., kedd

Balatoni madarászat

2014. 12. 21.

Balatoni madarászat

Egy kis tervezés, összebeszélés és már indulhattunk is a Balatonra. Alexal és Csabival közösen egy egész napos, téli madármegfigyelést terveztünk a Balaton északi partján, Tihanytól-Balatonalmádiig.
Első állomásunk a félsziget csücske, a Rév. Általában mindig rengeteg madarat töltenek fel erről a területről, így hát fajokból most sem volt hiány. A szeles, de mégis napsütésben gazdag időben nekiálltunk nézelődni, kihegyezve a dolgot a téli madárvendégeinkre. A Balatonhoz hűen rengeteg tőkés réce, dankasirály, sárgalábú sirály, szárcsa, kormorán úszkált a hullámok között (e kijelentésemhez hűen ezeket a fajokat többször meg sem említem). 

Gyülekezet

A nézelődés közepette azért volt más madár-vendég is, amit közelebbről megnézhettünk magunknak. Több mint 60 kerceréce, 1 barátréce gácsér, és 4 kontyos réce tojó úszkált az öbölben. A vöcskök között 25 búbos-, és 2 kis vöcsköt sikerült felismernünk.
Kormorán (Phalacrocorax carbo)

A következő állomás a Belső-tó. Az igazat megvallva először nem igen akaródzott a meleg, de inkább szélmentes tulajdonságokkal bíró kocsit elhagyni. De azért mégis kínoztuk magunkat! A fejünket "elfújó" szélben kibotorkáltunk a tópartra, majd könnyes szemmel a spektíveinkbe néztünk: én balról, Csabi jobbról kezdve fürkészte a vízfelületet. Ő nyert: nagy bukók; 6 hím, 2 tojó. Új faj a listánkon.
Nagy bukó (Mergus merganser)

A további kocsikázás közben a félsziget mellett egy szélcsendes, és nem utolsó sorban madárban bővelkedő helyre figyeltünk fel. Kényelmesen megálltunk és elkezdtünk nézelődni. A szokásos fajokon túl, 1 kis bukó hímet ringattak a hullámok a kerceréce tojó, és 3 kontyos réce mögött. Itt is több búbos vöcsök úszkált a szárcsa-hadak közepette; de Csabi ismét remekelt: első feketenyakú vöcskünket Ő vette észre.
Feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis)

A Tihanyi-félszigetet elhagyva Balatonfüredet céloztuk meg. A Tagore-sétányon, ill. a stégen sétálgattunk, nézelődtünk pár ember társaságában. Sajnos itt is a "szokásos" balatoni madarak mutatták meg magukat. A dankasirályok mellett, kb. 30 viharsirály úszkált a vízen; miközben mi a lúdalkatúakra figyeltünk. A sok tőkés réce társaságában feltűnt 2 angol tőkés réce is; mint utána olvastam egy inváziós faj, egyre jobban terjeszkedik. Emellett a pár példány mellett, még több is tartózkodott a Füredi-partoknál, de befogásuk folyamatban van. A récék másik képviselője az a 4 kontyos réce volt, melyet már közelebbről is szemügyre vehettünk. Meg kell még említenem 4 bütykös hattyút is, ezek is "hozzátartoznak".
Angliai tőkés réce

Tőkés réce pár (Anas platyrhynchos)

Dankasirály (Larus ridibundus)

Bütykös hattyú (Cygnus olor)

Kontyos réce tojók (Aythya fuligula)

Csopak, strand.
Bátran kijelenthetem a legpozitívabb helyszín volt a kiruccanásunk során. Szép, napsütötte, szélmentes parton sétálgathattunk; ahol nem zavart meg minket túl sok két-, és négylábú földön járó élőlény. De ellenben sok madár tartózkodott a környéken. A kiemelendő fajok között megemlítem a 2 kis bukót, és a távolról, pár perc erejéig megfigyelt örvös bukó tojót.
Ezután Balatonalmádi, Káptalanfüred, majd Alsóörs partvidéke következett.
Túl sok extra-faj nem mutatta meg magát, bár akadtak a napra nézve azért újdonságok. Almádiban 1 jégmadár ült ki az egyik póznára (Alex örömére); 1 karvaly tett gyors látogatást, de a mindig "sipítozó" dankák' gyorsan elüldözték. Mint mindig itt is megfigyelhettünk kercerécéket (az én legnagyobb örömömre).

Alsóörs strandján szintén sok kercerécével és kontyos récével hozott össze a madarász-szerencse; de -kimondva, kimondatlanul- a búvárokat azért még vártuk. Azóta is várjuk őket...
Kerceréce tojók (Bucephala clangula)

Dankasirály (Larus ridibundus)

A nap végezetével bátran összegezhetek:
  • 29 madárfajt került fel a megfigyelt fajok listájára
  • ebből 3 (számomra), az "Új faj" kategóriába tartozik (Nagy bukó, Örvös bukó,      Feketenyakú vöcsök)
  • a négy leggyakoribb faj: Tőkés réce, Szárcsa, Dankasirály, Kormorán

2014. december 24., szerda

Ragadozós nap

2014. 12. 19.

Kis sólyom tojó

Péter meghívására sikerült kiülni az általa tervezett és kivitelezett ragadozómadár-fotós lesbe. Korán, még a sötétség leple alatt elfoglaltuk a helyünket a lesben, vártuk a madarak érkezését. Csodás fényekben pompázott a környék, az élővilággal sem lehetett gondunk: átrepült 2 rétisas, 1 karvaly, 2 kékes rétihéja, 1 vörös vércse. Körülöttünk kismadarak forgolódtak: 3 léprigó. 3 süvöltő, 1 ökörszem, kék és széncinegék.
Azonban az igazi célt sajnos nem tudtuk elérni; egy madár sem szállt be a kitett csalira. Szóval úgy döntöttünk átkocsikázunk Nemesszalókra, pontosabban egy, a falu közeli lucernatáblára. Rengeteg egerészölyv kuporgott a földön, nem beszélve a táblát szegélyező fákon ülőkről.

De a bejegyzésem főtémája, lényege: Kis sólyom (Falco columbarius) 


Egy tojó tartózkodik már egy ideje ezen a területen, Péter már többször megfigyelte.
Néhány szó a madárról:
Európa legkisebb sólyma főleg az északi mocsaras területek nyír-, és fűzzónáiban költ; hozzánk telenként érkezik, rendszeres, de ritka téli madárvendégként van számon tartva. Elsősorban énekesmadarakra vadászik, de pocok-gradációs években, és természetesen máskor is előszeretettel fogyasztja a szőrmés rágcsálókat.
Az ivarok könnyen elkülöníthetőek: a tojó nagyobb, színezetében a barna dominál. A felsőteste barnásszürke; a mell sárgásfehér széles sötét csíkokkal. A hím kb. 2/3-a a tojónak színes tollazata messziről elárulja: felsőteste kékesszürke, a mell rozsda-sárga, vékony sötét csíkokkal.
A megfigyelt példány elég bizalmasnak bizonyult, többször is közel engedett minket. Végignézhettük gyors, lendületes, földhöz közeli siklássokkal tarkított -sikertelen- vadászatait. A remek fények miatt bőszen kihasználtuk a lehetőséget, áhítattal csodáltuk, és természetesen fotóztuk a madarat...


2014. december 1., hétfő

Ködös Marcal-medence

2014. 11. 29.

Hattyúk nyomában

A borús, esős idő ellenére elhatároztam mindenképpen megyek egy kört; nem is akárhová, egyenesen Celldömölk környékére. Csabi pár héttel ezelőtt egy nagyon is remek fajt talált a területen: 1 kis hattyút. Másnap Péter "kiegészítette" 3 énekes hattyúval a palettát. 
Szóval nekiindultam.
Viszonylag könnyedén megtaláltam a szóban forgó belvízfoltot. Utam során egy kisebb csapat fenyőrigóba botlottam, majd a Marcal megpillantásakor 1 jégmadár repült el a víztükör felett. Sajnos a belvízen csak 2 bütykös hattyú úszkált, így elhatároztam várok egy kicsit. Közben alaposan körbe-spektíveztem a környéket: 1 hím vörös vércse vadászgatott, átrepült 1 kormorán, 8 tőkés réce. A nádszálak között kék cinegék forgolódtak, a kisebb fűz bokrokon mezei verebek és citromsármányok nézelődtek.
Közel 1,5 órás várakozás után -bevallom- meguntam kicsit a dolgot; áthajtottam a Piriti-rétekre...


Bütykös hattyú (Cygnus olor)

A marha-legelőn lévő belvízfolton aztán megpillantottam a keresett madarakat: 3 énekes hattyú. Kényelmesen lepakoltam a cók-mókot', felállítottam a spektívet; élveztem a madarak látványát. Kezdetben nagyon nyugodtam viselkedtek, tollászkodtak, nézelődtek. Gondoltam közelebb kúszok egy kicsit a fénykép kedvéért, de el, semmi képpen sem akartam reptetni őket. Legalábbis én nem! "Végre" megjött egy motoros, tett a további dolog alakulásáról...
Énekes hattyú (Cygnus cygnus)

Csendélet...