Szélmező

2015. 01. 28.

Szélmezei kiruccanás

Kihasználva a leesett havat, a szép napsütést, nekivágtam Szélmezőnek. Nagyacsádról indultam, méghozzá gyalogosan. 
Kezdetben a Kis-Séd mentén haladtam, próbáltam kiélvezni a lában alatt roppanó fehér szőnyeget'. Az árokpartokon mezei verebek ugráltak bokorról-bokorra, az egyik nyárfán 2 egerészölyv ücsörgött. A mederből 1 tőkés réce pár reppent fel, továbbá átrepült 1 fiatal kormorán.

Kormorán (Phalacrocorax carbo)

Rákanyarodtam a "Tőzeghez" (ahogyan a helyiek hívják) vezető útra. Alaposan figyelgettem a környéket. Úgy döntöttem, kinézek a hátsó részekre; felülök az ott található magaslesre. Szépen megélénkült körülöttem a környék. Rengeteg kismadár forgolódott.
Sikerült megpillantanom 1 süvöltő párt, 1 vörösbegyet. A nádasba beérve felélénkült a nádvilág is: ökörszemek ugráltak szálról-szálra, egy kisebb csapat függőcinege, és kb. 20 barkóscinege kutatott az öreg nádasban élelem után. Természetesen az ilyenkor gyakorinak mondható kék cinegék is jelen voltak, viszonylag sok példánnyal találkoztam a kiruccanásom során.

Barkóscinege (Panurus biarmicus)

Kék cinege (Cyanistes caeruleus)

A napokig tartó havazás, pár mínusz fok rányomta bélyegét a tájra: sosem jártam meg tél idején Szélmezőn, így igazán más arculatát mutatta meg nekem a vidék. 
Hangulatképek:

Les ölyvvel...

Nádvilág...

Csepp-mozaik...

A sétálgatásom közepette feljutottam az É-i területekre. Itt úgy döntöttem felülök egy lesre, inkább onnan nézelődök majd. Több fácánt sikerült megreptetnem a nádfoltokból, a hóval befedett vetéseken citromsármányok keresgéltek, a nádfalaknál nádi sármányok reppentek tova'. A lesről 7 őzet nézegettem, miközben a fejem felett többször is vadlúd-csapatok húztak át. Összesen 16 nyári ludat, 10 vetési ludat és 4 nagy liliket figyelhettem meg.

Őzek (Capreolus capreolus)

A kényelmes pihenő után visszafelé indultam. Egy, eddig számomra ismeretlen tagúton közeledtem a Kis-Séd felé, mikor elértem a csatornát, már Nemesgörzsöny alatt jártam. Az itteni bóklászás több madarat is hozott. 2 nagy kócsag szállt fel, kb. 4 tőkés réce pár társaságával a vízről. Az egyik belvízfolton 2 bütykös hattyú úszkált, miközben fenyőrigó-csapatok repkedtek a légtérben. A közelembe keveredett még egy kékes rétihéja tojó is, mely fajnak a napi létszámát ismét Nagyacsád alá érve még 2 társa bővítette. 

Tőkés réce (Anas platyrhynchos)

Kékes rétihéja tojó (Cicus cyaneus)

A bejegyzés befejezéséül pár kép még. 
Őszintén meg kell mondanom nem igazán szeretem a telet, én inkább "nyári gyerek" vagyok. Na de, mint mindegyik évszaknak ennek is megvan a maga hangulata, törvényszerűsége. Jönnek a téli madárvendégek, hideg van, szép havas tájon sétálhat az ember. Jahm és a nyomozás. Nyomolvasás: 

Rágcsáló (Mezei pocok)~                                                                             Mezei nyúl~

Menyétféle (Hermelin?)~                                                                                  Róka~

Fácán~                                                                                       Vidra~         

Egerészölyvek

2015. 01. 26.

Egerészölyv-fotózás

A hétfő reggel ismét a madarászaté volt. Pontosabban fotós-madarászaté, mivel Péter barátom invitált ragadozómadaras lesébe. Mondanom sem kell, örömest tartottam Vele. Szóval a fagyponthoz közeli hőmérséklet, a kb. 15 cm-es hó, és a ragyogó napsütés közepette 8-kor kint ültünk a lesben. Rögtön megjelent a távolban 1 vörös róka, áthúzott 6 nagy lilik, rengeteg holló keringett a légtérben. Láttunk léprigót, széncinegét, nagy fakopáncsot, pár nagy kócsagot a lesből. A ragadozókat is megfigyelhettük, bár csak távolról: átrepült 1 kékes rétihéja tojó, 1 karvaly, 1 vörös vércse és 1 kis sólyom is.

 

Vörös róka (Vulpes vulpes)

Kimondva-, kimondatlanul "vágyakozva" vártuk az első ölyv megérkezését. Végül is kb. 13 óra körül huppant be az első egerészölyv. Kezdetben tett két-három kört a csali felett, alaposan megnézte a dolgokat. Aztán mégis csak győzött az éhség...

Bőszen fotózgattam a madarat; érdekes, de gyönyörű látványt nyújtott ilyen közelről megfigyelni a leggyakoribb ragadozómadarunkat. Peti elmondta, mire figyelhet fel az ember; mármint milyen jeleket közöl a madár, mi-mit jelent. Szóval izgatottan vártuk, mikor borzolja fel a tollazatát, mikor kezdi el ténylegesen védni a "zsákmányát": na ekkor kell számítani a következő páciens' behuppanására. Aztán jött egy gyors pillanat, és a semmiből előkerült egy másik egerészölyv:

Egy ideig csak álldogált az "újonc", majd a már jól-lakott madarat kissé arrébb noszogatta. Könnyen ment a dolog. Az igazi akciók elmaradtak.

A fiatal madár falatozás közben vendégek is érkeztek. Egy kicsit hátrébb, de 1 holló, ill. 1 dolmányos varjú is leszállt a talajra. Tollas barátunk nem igazán foglalkozott a jövevényekkel. Csak akkor távozott, mikor ő is telezabálta' a begyét.

Ismételten egy kis szünet következett. Persze ez a két ölyv a környéken tartózkodott továbbra is. Oly'annyira, hogy ki is ültek egy akácra, méregették egymást, mi meg persze őket. Egyszer s mind az első ölyv megunta a dolgot tovább szállt. A második még kitartott. Mi is kitartottunk. Közben a lemenő Nap színpompás búcsújátékot rendezett; egyre izgatottabbak lettünk melyik szín beálltakor száll ismét le az ölyv. A rózsaszínt választotta!