Kis-Séd mentén

2015. 02. 22.

Kis-Séd ártér

Vasárnap délelőtt a borús idő ellenére kisétáltam a területre. Szerettem volna megnézni, itt vannak e még a réti fülesbaglyok. Sajnos nem találkoztam eme madárfajjal, de összességében ismételten barangoltam egy jót Acsád környékén.

Szóval a gumicsizmás jövés-menés során összefutottam pár fajjal azért. A távolban egy nyári lúd csapat húzott hangos gágogással' Pápa irányába. A területen tartózkodó, szokásos 2 pár egerészölyv most is megmutatta magát. A tarlókon 4 nagy kócsag keresgélt, átrepült 1 kékes rétihéja tojó is. A magas vízállásnak köszönhetően elég sok terület víz alatt áll, így messziről meghallottam a nádasból kiváltó 6 őzet. A tavasz hírnökei közül 1 bíbicet, ill. 4 mezei pacsirtát sikerült megfigyelni. (Nagy örömömre a pacsirták már hangos trillázással biztatnak a közelgő évszak megérkezésére.) A kismadarak nem voltak túlságosan aktívak, pár kék cinege keresgélt a nádszálak között, megosztozva az elemózsián a nádi sármányokkal. Továbbá az egyik kukorica-tábla - napraforgó-maradék vonzott még egy, kb. 100 madarat számláló tengelic-bandát.

Egerészölyv (Buteo buteo)

Tengelicek (Carduelis carduelis)

Az egyik tagúton visszafelé igyekeztem a meleg ebédre. Kényelmesen ballagva, figyelgettem a környezetet: felpezsdült az élet a bokorsorokban. 18 házi veréb kezdte a sort, majd 40-egynéhány mezei veréb folytatta. Hangos rikoltozással fekete rigók reppentek arrább, az egyik nyárfán megpillantottam idei első 2 énekes rigómat. A nagy fakopáncsok már revírt doboltak, megszólaltak a citromsármányok. Kezdődik...

Házi veréb (Passer domesticus) 

Tavaszváró

2015. 02. 21.

Tavaszias napokon

A szombat -egy kis kihagyás után- ismét a madarászaté lett. A tavaszias, bár szeles napon összebeszéltem Alexal, ugorjunk ki Kispodárra, ill. Nórápra.
Mondjuk legelőször egy köztes állomásról kell megemlékeznem. Mezőlakon gurultam éppen keresztül; mikor piros toll-gombócokra lettem figyelmes az egyik kőrisfán. Gyorsan megálltam, és már osontam is fényképezni azt a 9 süvöltőt, mely az út széli fán táplálkozott. Igazán megörültem ezeknek a madaraknak, eddig elkerültek jelenlétükkel. Most is csak második ízben kerültünk közel' egymáshoz.
A bő 10 perces kattogtatás közben egy árnyara is felfigyeltem. Nem túl magasan, 1 fiatal rétisas húzott át Szélmező irányába. Remekül kezdődik!

Süvöltő hím (Pyrrhula pyrrhula)

No, megérkeztünk a Kispodárpusztai-halastóhoz. Az erős szélben megcéloztuk a tavat, bár mire körülnézhettünk volna már jött a "fogadóbizottság": 2 dolmányos varjú üldözött 1 szép, kifejlett rétisast. Sajnos gyorsan elrepültek, és igazából az egybefüggő jégtakarón kívül más nem is fogadott minket a tavon. Azért elhatároztuk sétálunk egyet az erdőben, ott mégsem fúj ennyire a szél, és kismadarakkal bármikor összefuthatunk.
A sétálgatás, beszélgetés közepette aztán láttunk egyest-mást. Az ágak közt széncinegék nagyobb csapata forgolódott, feltűnt 6 őszapó is. Sikerült megfigyelni pár nagy fakopáncsot, és 2 erdei pintyet. Ezek után már csak az avarszint rejtett látnivalót: lassacskán virágba borul majd az erdő.

Hóvirág (Galanthus nivalis)

Tavaszi csillagvirág (Scilla bifolia)                              Tavaszi tőzike (Leucojum vernum) 

Piros csészegomba (Sarcoscypha coccinea)

A virágfotózás után megkerítettük még a Nórápi tavat is. Szintúgy ilyen állapotok uralkodtak a környékén: erős Ny-i szél, napsütés, tükörjég a vízen. Azért itt sem maradtunk madarak nélkül; 27 bíbic repült a szelek szárnyán K-re, feltehetőleg valamelyik belvízfoltról jöttek...elég sok van a környéken...
Következett a "B" terv: Kupi-erdő. Úgy gondoltuk ha már beleástuk magunkat a tavaszba, próbálkozzunk meg egy kis sáfrány-fotózással is. Szóval gyorsan leparkoltunk az egyik nyiladékon, aztán átverekedtük magunkat a mocsáron, mely a sáfrányos körül uralkodik. Összefutottunk 4 vaddisznóval, 3 őzzel; itt is szóltak a kismadarak: csuszkák, széncinegék, kék cinegék hirdették a tavasz közeledtét. Lassacskán ráakadtunk a páciensekre'.

Halvány sáfrány (Crocus heuffellianus)

A szürkületi fénytelenség beálltával mi is a hazaindulásra gondoltunk. Pocsolyából-pocsolyába lépkedve 1 léprigó tavaszi éneke búcsúztatott minket az erdőtől...

Réti fülesbaglyok

2015. 02. 07.

Réti fülesek'

Ismét eme érdekes, ritka madárfajnak a nyomában jártam. A szokásos területen, a szokásos módon cserkelgettem; próbáltam a szép fényeket, ill. a fagyos, téli hangulatot kihasználni a madarak megfigyelésekor, fotózásakor.
Az eddig tett, legfontosabbnak mondható megfigyelés: Mivel negyedik alkalommal sikerült kijutnom hozzájuk a mocsárrétes területre, a környezettel való kapcsolatukra koncentráltam. Nem eltitkolt szándékom volt egy, a nappalozó helyén ülő példány felfedezése, esetleg megörökítése. Szóval megfigyeléseimből megállapítható, hogy a földön, a vizes talajból kiemelkedő sás-csomókra, földbuckákra előszeretettel ülnek e ragadozók. Továbbá keresik a szélvédett (tavalyi elszáradt kóró, természetes föld-kiszögellés, nád-gyékény folt) helyeket. Eddigi tapasztalataim szerint hóra, jégre, elfeküdt nádra nem, vagy csak kényszer miatt ülnek le.

 Nappalozó réti fülesbagoly (Asio flammeus)

Az ismételten szem elé kerülő 11 példány meglehetősen nyugodtan viselkedett. Mondjuk azt meg kell jegyeznem; a talajon ülő példányok észrevétele továbbra sem, közelükbe férkőzése meg aztán pláne nem könnyű folyamat. A fel-felreppenő egyedek nem érezték veszélyben magukat, ekkor egyszer sem hallottam a vészkiáltást.

A megreptetett madarak pár 100 méter megtétele után ismét a földre huppantak, ám arra gondosan figyeltek, hogy olyan helyet válasszanak maguknak, ahonnan jól belátják a terepet. Hiába próbáltam nádfal mögött, minden terep-tárgyat kihasználni a közelükbe osonni (a hason-mászós technika a csizmaszárig érő jeges-vízben nem a legjobb megoldás), sajnos nem igazán született röp-képen kívül más fénykép:

Azt hiszem a madarak komolyabb zargatása nélkül sikerült megint egy izgalmas kiruccanást tennem. Igazán örülök neki, hogy elérhető távolságban, és nem utolsó sorban veszélyeztető tényezők nélküli területen vannak lakóhelyem közelében ezek a szárnyas vadászok'.

Vélemény...

Telelő fülesbaglyok

2015. 02. 01.

Telelő réti fülesek'

Réti fülesbagoly (Asio flammeus).
Rögtön meg kell jegyeznem, az egyik legkedvesebb Fajom lett az előző évben, ezen nem is csodálkozom igazából, hiszen a környékünkön elég ritka; így minden madarász-szívet megdobogtat egy-egy ilyen példány, pláne, ha 10-et is lát belőle az ember!
De kezdjük az elején: háromszor sikerült megfigyelnem őket Nagyacsád körzetében. Így legelőször jan. 28-án, majd 29-én, és (eddig) febr. 1-én.
A nyílt területen telelő példányokat januárban egymagam, míg februárban egy lelkes (Angi, Máté és Péter) madarász-csapat tagjaként figyelhettem meg. A körülményekhez képest próbáltam legjobban kihasználni a szitut; így a három kiruccanás képeit ebben a posztban, összegezve mutatnám be.

Pihenő Réti fülesbagoly (Asio flammeus)

Marcal-menti madarászás

2015. 01. 31.

Marcali-parti madarászat

Angival, Alexal, Mátéval és Péterrel nekikészülődtünk szombat reggel egy egész napos, terepi madarászathoz. A Marcal folyó Külsővati szakaszát szemeltük ki célul; mind a kikapcsolódás, mind a kutatás jeligét felhasználva.
A Marcal-parton sétálgatva be-betekintettünk az erdőfoltokba, alaposabban szemügyre vettük a vízpartot, ill. szándékunkban volt a itt elterülő szántókra is ránézni vadliba-ügyben.
A folyóról tőkés récék kaptak szárnyra, 3 nagy kócsag és 1 szürke gém emelkedett a magasba. Sikerült felfedezni egy hódvárat is, de sajna a tulajdonosok nem kerültek a szemek elé:

Az erdőfoltokba beleselkedve egerészölyvek, hollók köröztek a fejünk felett, a hó-fedte erdő csendjét megtörte a fekete harkály hangja. Az kismadarak bőszen mozogtak körülöttünk, ökörszemek, kék és széncinegék, citromsármányok, fekete és fenyőrigók repdestek fáról-fára. Mindannyiunk legnagyobb örömére 2 subald rétisas is a szemünk elé került.  

Sas'olók...

Sajnos a ludak nem igazán kerültek a szemünk éle, szóval visszafelé indultunk. A kocsihoz tartva 1 kékes rétihéja tojó siklott a közelünkbe a meder felett, és végül vetési lúd csapatok húztak át felettünk, hangos gágogással'.

Vetési lúd (Anser fabalis)

Az időnkből még bőven futotta, szóval irány Egeralja. Itt szépen besétáltunk ismét a Marcal-menti területekre. Hatalmas belvízfoltok, csordultig telt árkok, elöntött kaszálók. A jó hangulatokban történő sétálgatás közepette nézelődtünk. Az emlősöket 2 róka, egy tucat őz, 1 mezei nyúl és 4 vaddisznó képviselte. 

Mezei nyúl (Lepus auropaeus)

Vaddisznó (Sus scrofa)

                                 /Fotó: Hencz Péter

A madarak már többen voltak:
Sikerült kiszúrni 1 nagy őrgébicset, jó pár fácánt riasztottunk fel. Elérkeztünk egy félig-meddig learatott napraforgó földhöz. Itt aztán végleg leragadtunk. Több ezres pinty-csapat találta meg táplálkozó területét, szóval bőven volt mit nézni. A kb. 4-5000 ezres madártömeget fenyőpintyek, erdei pintyek, kenderikék, tengelicek, mezei verebek és zöldikék alkották. Mellettük feltűnt több kismadár is: megfigyelésre került 1 mezei pacsirta, citromsármányok és nádi sármányok kisebb csapatai. Sikerült megfigyelni továbbá ökörszemeket, fenyőrigókat is.

Pár kép a hangulatról:

/Fotó: Falaki Máté

                                                           /Fotó: Hencz Péter

Ahogyan a természet rendje-módja szerint mindennek táplálkozni kell, a kismadarakra megérkeztek a ragadozók is. Legalább 3 karvaly, 2 vörös vércse, 1 vándorsólyom, 1 kis sólyom és 3 kékes rétihéja tett hosszabb-rövidebb látogatást az "etetőnél".

Karvaly (Accipiter nisus)

Vándorsólyom (Falco peregrinus)

Kékes rétihéja hím (Circus cyaneus)

A lemenő Nap fényénél kellőképpen kifotózhattuk, kilátcsövezhettük magunkat; így lezártuk e fajokban, eseményekben és nem utolsó sorban felejthetetlen élményekben gazdag napot.