Tolvaj-árok

2015. 03. 23.

Tolvaj-árok

Ismételten egy órai gyakorlat képeivel jelentkezem. A Répce-menti barangolással ellentétben ezen a napon egy igazi hegyvidéki környezettel ismerkedhettünk meg. A Soproni-hegyvidék egyik völgyében tettünk egy kb. 4 órás természetjárást. A szép tájak, remek növényfajok közt akadtak azért megőrizendő beszélgetések, mozzanatok...

Ujjas keltike (Corydalis solida)

Bókoló fogasír (Cardamine enneaphyllos)

Aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium)

Fehér acsalapu (Petasites albus)

Galambvirág (Isopyrum thalictroides)

Erdei madársóska (Oxalis acetosella)

Édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare)

Tőzikés

2015. 03. 16.

Csáfordjánosfa: Tőzike tanösvény

Az egyetem keretein belül a Répce-ártérre ugrottunk ki a Növényföldrajzi praktikum gyakorlati óráján. Sajnos viszonylag kevés időt töltöttünk el ezen a borongós délutánon; bár senki sem csalódhatott igazán.
A Répce az ausztriai Alpokban ered, majd belépve az országba egészen a Hanságig folytatja útján, ahonnan pedig Rábca néven a továbbiakban a Mosoni-Dunába ömlik. Ez a tipikus hegyvidéki eredetű folyó fontos állomás a különböző természeti elemek találkozásának. A hegyvidéki növények, viszonyok képesek lejutni így más területekre is. Ennek tipikus megjelenése a Csáfordjánosfai tölgy-kőris-szil ligeterdő. Itt találkozik a hegyvidéki és az alföldi társulás.
Ennek tudatában barangoltunk az erdőben. Meg sem kell említenem a sok, kora tavaszi gumós növényt, melyet sikerült felfedeznünk: tavaszi tőzike, csillagvirág, galambvirág, odvas keltike, tyúktaréj, salátaboglárka, bogláros szellőrózsa, berki szellőrózsa.

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Marcal-rétek

2015. 03. 15.

Marcal-réteken

Három fő állomásról szeretnék megemlékezni: Kamond-, Nagypirit-, és Adorjánháza alatti területek. Mind három település közvetlen a Marcal ártér szegélyén fekszik, így ideális kiindulási helyszínek. Alexával és Csabival nekivágtunk az egész napos túránknak.

1. Kamondi-Bobai elöntés

Első állomásunk. Kényelmesen felhajtottunk kocsival a szokásos megfigyelőpontig, a vasúti töltés mellett. Még mindig nagy vízfelület figyelhető meg; bár a vízszint apadása is számottevő. Szóval felállítottuk a spektíveket, előkerültek a távcsövek. (A fényképezőgép ezen a napon a háttérbe szorult, nem igazán voltak megfelelőek a távolság-, fényviszonyok sem). A vízen 19 bütykös hattyú úszkált, 3 kanalas récével, 1 kendermagos récével, sok tőkés récével és még több csörgő és böjti récével egyetemben. (Ezen a területen a böjtiből volt a legtöbb, k b. 150). Feltűnt 2 kis vöcsök, 2 bíbic pihent az egyik fövenyen, folyamatosan a területen mozgott 2 barázdabillegető. Átrepült 8 dankasirály, 1 világos színezetű egerészölyv, 1 kékes rétihéja hím. Sok nagy kócsag, és kb. fele annyi szürke gém vadászgatott a vízben. A következő állomásra hajtva megfigyelhettünk még 1 nagy őrgébicset is.

Bütykös hattyú (Cygnus olor)

Vegyes réce-csapat

1. Nagypiriti legelő

A faluban való leparkolás után becaplattunk' a területre. Mondanom sem kell, itt már a gumicsizma bőven elkelt. A tagúton befelé haladva 1 zöld küllő jellegzetes hangjára figyeltünk fel, az alap-"zajt" a szárcsák hallatták a növényzetben.
A távolban már megmutatkozott az ígéretes madár-sereglet: 1 rétisas reptette meg a  több százas társaságot. Örömmel néztük az eseményeket, bár igazából nagyon felbuzdultunk, szóval folytonos nyújtott' léptekkel haladtunk a legelő felé. Az első megfigyelőpontunkon felállva gyorsan körbenéztünk a környéken. A récék itt is megmutatták magukat: tőkés~, csörgő~, fütyülő~, kanalas~, kendermagos~, böjti~ és nyílfarkú récék. 3 nyári lúd, és 7 bütykös hattyú tartózkodott még a vízen. (A hattyúk közül az egyik fémgyűrűt viselt, de sajnos sehogy sem sikerült leolvasni a karaktereket.) A megfigyelőpontunkra sehogyan sem illet, a "szélcsendes"-jelző, így átballagtunk a legelő másik oldalára, ott egy nagy kökénybokor takarásába álltunk fel. 
A háttérben a partimadarak is előkerültek. 2-300 bíbic, több mint 500 seregély, és legalább 50 pajzsos cankó kutatott és néha repkedett is. Örömünkre megjelent 1 fiatal vándorsólyom, ám a kétszeri sikertelen vadászat után tovább állt. A ragadozók palettáját még 1 erdei fülesbagoly színesítette: felrebbent az árokpartról, majd gyorsan búvóhely után nézett a kökényesben. Érdekes adat! 

Bütykös hattyúk (Cygnus olor)

Vándorsólyom (Falco peregrinus)

Erdei fülesbagoly (Asio otus)

Sajnos szemerkélni kezdett az eső a nagy nézelődés közepette, így inkább a kocsi közelségében szerettük volna kivárni a sötét fellegek elvonulását. Visszafelé indultunk. Fenyőrigó-csapatok keveredtek össze seregély-csapatokkal, trillázva emelkedtek a levegőbe a mezei pacsirták. Hallottunk 1 éneklő csilpcsalpfüzikét, megfigyeltünk 3 vörös vércsét is.
A pár-csöpp erejéig tartó "eső" átkésztetett minket Adorjánházára.

1. Adorjánházi tocsogósok

Természetesen itt is rengeteg belvízfolt, és szerencsénkre rajta sok madár fogadta triónkat. Végig gázoltunk egy gumicsizma-szárig érő vízben, legalább 60 sárszalonka reppent a levegőbe; sajnos érdekeset nem sikerült kiszúrni közülük. Elhatároztuk lesétálunk a Marcalig. A tervben annyi módosítás történt, hogy a Marcal-medertől előrébb, kb. 100 m-re kanyarodtunk DNy.-i irányba. Kinéztünk egy magaslest, onnan csodáltuk a belvízfoltok élővilágát. Itt főleg a bíbicekben és pajzsos cankókban gyönyörködhettünk. Sárszalonkák, seregélyek kaptak szárnyra hirtelen, amikor megjelent 1 öreg vándorsólyom. A kismadarak szerencsétlenségére sikeres vadászatba fogott. Érdeklődbe néztük, hogy tépi áldozatát a szemünk előtt a vetésben; feledhetetlen élmény...
1 rétisas is megjelent, feltételezhetően a pár órával ezelőtt látott példány, rövid időre leszállt, megnézett minket. Érdekes látványt nyújtott ez a fenséges madár, főleg hogy az előterében mozogtak a partimadarak.

Hátunk mögött hagyva a területet vissza botorkáltunk a Fövenyes-árokig. Még utoljára körbe néztünk a belvízfoltokon. 14 bütykös hattyú tollászkodott, a háttérben szintén kifehérlő nagy kócsagok előtt. Az eddig megfigyelt récéken kívül még 4 cigányréce, és 1 barátréce örvendeztetett meg minket. Búcsúzásképp átrepült 1 kékes rétihéja hím is.

Cigányrécék (Aythya nyroca) és Barátréce (Aythya ferina)

És a bejegyzés végére egy kis statisztika:
A vasárnap során 46 madárfaj került a szemünk elé; köztük 9 különböző récefajjal, 7 ragadozómadárral. Remek napot zárhattunk; melyre számomra a "koronát" az a 2 fehér gólya jelentette, melyet Nemesszalók hatában láttam, már az autóból...

A Makkos

2015. 03. 08.

Névnapi kiruccanás

A délelőtt folyamán ismételten egy fotós-kalandot iktattam be Nagyacsád és Békás között. Ennek a fő állomás a Makkos lett. Szóval nekivágtam kezdetben sárdagasztás közepette elérni az egyik tagutat. A bokorsorokban, magasabb nyárfákon énekeltek a madarak. 1 énekes rigó ült fel a legmagasabb nemes nyárra, körülötte 1 nagy fakopáncs jelezte revírjét erőteljes dobolásokkal'. Folyamatosan énekeltek a citromsármányok, széncinegék, erdei pintyek. 2 egerészölyv termikelt a magasban, átrepült 2 örvös galamb is. A szántókon még itt-ott felfedezhető pár "kisebb Balaton", az egyik ilyen belvíznél 41 bíbicet sikerült megfigyelni. 

Bíbic (Vanellus vanellus)

Elértem a tölgyerdőt. Nem akartam megkerülni, inkább keresztben átvágtam a Bakony-ér partig. Az erdőben való jövés-menés során 1 őzsutát futtattam meg. Kiérve az árokpartra először fenyőrigókra, majd két kisebb madárra lettem figyelmes. Az egyik fa mellé lekuporodva figyeltem a kibontakozó cselekményt: 2 őszapó építette bőszen mesteri kis fészkét, kíváncsi leszek sikerül-e majd madárfiókákat is fotóznom...

Fenyőrigó (Turdus pilaris)

Őszapó (Aegithalos caudatus)

Őszapó fészek

Végig sétáltam a Bakony-ér, majd a Kis-Séd mentén is. Megnéztem az elöntéseket. Már nincs olyan magasan a vízszint, mint pár héttel ezelőtt, viszont még mindig locs'-pocs' az egész. Itt főleg a ragadozók tűntek fel a porondon: 2 vörös vércse szitált a levegőben, 2 egerészölyv vadászgatott, ill. szép fényekben átrepült 1 kékes rétihéja tojó is. Az itt említésre méltó madarak közül még az a 2 sárszalonka színesítette a palettát, mely hangos "csrekk'"-el eltűnt a patak nyomán.

Kékes rétihéja tojó (Circus cyaneus)

A kiruccanás befejeztével visszafelé indultam. A madarász-élmények záró akkordjaként 1 karvaly suhant át előttem a dűlőúton, karmai között 1 feketerigóval...

Piros csészegomba (Sarcoscypha coccinea)

Nagyacsád

2015. 03. 07.

Nagyacsádi kör

Szombat délután, kb. 12 fok, ragyogó napsütés, gyenge K-i szél. Nekiindultam a régen nem látott Acsádi határnak.
Legelső említésre méltó állomásom a kisacsádi homokbánya. A fő madármozgást a "fekete" szárnyasok jelentették. Viszonylag sok, 150 feletti vetési varjú szelte a levegőt, 6 dolmányos varjú idegesített 2 egerészölyvet. Továbbá 3 holló nézett meg magának, többször átrepültek felettem. Szarkák, szajkók ugráltak ágról-ágra; átsuhant 1 zöld küllő is.  A kismadarak képviseletében 1 hím házi rozsdafarkú, ill. 12 fenyőpinty mutatkozott meg. 

Egerészölyv (Buteo buteo)

Holló (Corvus corax)

Fenyőpinty (Fringilla montifringilla)

Széncinege (Parus major)

Következett a Pápa-Csorna vasútvonal mente. Szépen végigsétáltam a tagúton nézelődtem, fényképeztem. Még elég nagy fenyőrigó-csapatok kutatnak élelem, és ivóvíz után a táblákon; immár vegyülve a közben megérkező seregélyekkel. Az egyik árokból 1 őzsutát ugrasztottam ki, a távolban 1 karvaly tojó reptette a seregélyeket, de eredménytelenül távozott. 

Seregélyek (Sturnus vulgaris)

Fenyőrigó (Turdus pilaris)

Citromsármány (Emberiza citrinella)

Őz suta (Capreolus capreolus)

A sétálgatás vége felé érve felültem a szokásos, Takácsi úti magaslesre. Innen is sikerült megfigyelni 2, nászrepülő egerészölyvet; átrepült 1 kékes rétihéja tojó. A ragadozók létszámát 2 vörös vércse is növelte. A szárnyas élőlényeknél maradva 60 bíbic emelkedett közben a magasba az egyik belvízfolt mellől. Körülöttem nádi sármányok, mezei verebek, széncinegék repdestek az árokpartokon. Trillázott 1 mezei pacsirta is, a kék ég felé tartva'.
Hazamenetel közben őzeket kaptam ég lencsevégre, ezzel a hangulattal zártam március első szombatját.

Bíbic (Vanellus vanellus)

Őzek (Capreolus capreolus)

Marcal-elöntések

2015. 02. 28.

Február utolsó madarászata

Angival és Petivel egy tél búcsúztató-tavasz váró madarászatra indultunk a Marcal mentére. Mivel átmeneti időszakban vagyunk, már ami a vonulást illeti, két dologra számítottunk: vagy nem látunk semmi érdekeset, vagy összejönnek a fajok. Szerencsére az utóbbi jött be!
Legelső állomásunk a Kamondi Marcal-híd lett. Kényelmes reggelizés, ill. spektívezés közepette próbáltunk akklimatizálódni (Peti szavával élve). A nagy kiterjedésű elöntésen néhány pár tőkés réce úszkált, kb. 40 csörgő récével, és 5 bütykös hattyúval. 

Marcal kiöntés

Ezek után következett a Piriti-rétek világa. 

A marhalegelő mélyebb részein igencsak összegyűlt mind az esővíz, mind a talajvíz. Ideális élőhely jött így létre a partimadaraknak és természetes a lúdalakúaknak is. A rövid séta után behúzódtunk egy viszonylag szélmenetes, védett bokorsávba, onnan fürkésztük át a terepet. Kb. 4 bütykös hattyú úszkált a mélyebb vizekben, feltűnt 16 dankasirály, 3 viharsirály; 6 pajzsoscankó, 3 nagy póling, kb. 120 bíbic és egy nagyobb seregély-csapat is. Szóval bátran lehetett mit nézegetni.

A récék (tőkés, csörgő, kendermagos, fütyülő, nyílfarkú, kanalas), és nem utolsó sorban a libák is képviseltették magukat.

Bütykös hattyú (Cygnus olor)

Tőkés réce gácsér (Anas platyrhynchos)

Nagyjából 2-3000 liba pihent, főleg vetési ludak, nagy lilikek és pár tucat nyári lúd. Angit és a spektívet hátra hagyva elindult a hadművelet: Petivel kinéztünk egy bokor-sort, ahonnan jól tudnánk fényképezni a kukorica tarlóra átrepülő csapatokat. Szóval végig kommandóztunk' egy nagy U-alakban,  kisebb-nagyobb akadályokat küzdöttünk le. A törpejárásban kezdődő, majd hason-csúszásban végződő akció legvégén már kb. 100 m-es távolságban voltunk a ludaktól. Vártunk egy megfelelő pillanatot (átrepülő kis repülőgép), majd elfoglaltuk a legjobbnak gondolt helyet. A madarak jöttek-mentek, bár az elképzeléseinket nem ismerték, így kikerültek minket. Na de azért fényképeztünk:

Vetési ludak (Anser fabalis)

Nyári lúd (Anser anser)

És a libákat még nem mellőzve, egy számomra új faj is előkerült. Már hazaértem mikor Peti barátom hívott, hogy a képeken kiszúrt 1 örvös ludat. Természetesen én is rögtön körülnéztem a saját képtáramban; ezt találtam, alakítottam:

 Örvös lúd (Branta bernicla)

Szóval ez a 2014/15-ös szezon végre hozzásegített első, ilyen jellegű libás-megfigyelésemhez.
A képek elkészítése során visszafelé ballagtunk Angihoz, mikor 1 öreg vándorsólyom szállt le előttünk az egyik nyárfára. Vadászatra készült, ahogyan megiramodott ismét káosz'ba fordult a madársereg. Sajnos nem sikerült lekövetni, de elég valószínű, hogy megszedte a vámot a seregélyek közül.
Még egyszer körbe-látcsöveztük a tocsogókat, megnéztük a vadászgató vörös vércséket, fel-felreppenő réti pityer csapatot. 1 rétisas tette fel az "i"-re a pontot, szétzavarva a ludakat a négy égtáj felé. Jobbnak láttuk mi is visszamenni az autóhoz, mondanom sem kell pacsirta-szó közepette...