2017. február 27., hétfő

Nagyacsád

2017. 02. 25.

Nagyacsád környékén

Hosszas kihagyás után sikerült kiszabadulnom a természetbe. A mamánál töltött szombaton, délelőtt és délután is kirándultam egyet.
Délelőtt a Kis-Séd környékén sétálgattam. A napsütéses, tavaszias időben öröm volt; bár őszintén megvallva túl sok élőlénnyel nem találkoztam. 3 egerészölyv keringett a magasban, revírt foglaltak; ugyanúgy, mint az a 4-5 mezei pacsirta, melynek trilláitól' éledt meg a patak mente. A távolban bíbicek és seregélyek röpködtek; a falu felett 30 vetési varjú rótta a köröket. A bokorsorokban még bandáznak a citromsármányok és a mezei verebek. De természetes a télről sem lehet elfeledkezni. 1 nagy őrgébics vadászgatott az egyik lucernatarlón, egy villanyvezetéket kinézve megfigyelőpontjául. Meglehetősen közel engedett magához:

Mezei veréb (Passer montanus)

Nagy őrgébics (Lanius excubitor)

Következett a délután. A vasútig sétáltam el, no meg vissza. A vetési varjak még mindig a levegőben voltak, de melléjük a vetések környékén dolmányos varjak társultak. A "Takácsi utat" szegélyező nádasban nádi sármányok, mezei verebek, citromsármányok, kék és széncinegék forgolódtak. A szántók közepén őzek élvezték a Nap által felmelegített bakhátakat; közel 50 egyedet számláltam meg a kiruccanás során.
Legkedvesebb madaraim megint az őszapók lettek. Két alkalommal 2 párral, ill. egy 8 egyedes csapattal találkoztam. Mindig meglepnek bizalmasságukkal, mozgékonyságukkal. A megfigyelés során a tiszta fehér fejű, Észak-Európai alfajjal, ill. a sötét szemöldöksávval rendelkező Közép-Európai alfajjal is találkoztam.

Széncinege (Parus major)

Őszapó (Aegithalos caudatus)

2017. február 2., csütörtök

Havas tájon

2017. 02. 01.

A havas határban

Szerda reggelre leesett egy kis hó. Kimentem Nagyacsádra segíteni kicsit havat lapátolni. (Persze az odavezető úton, azért kiélveztem a havat, már ahogy azt a kocsival lehet!)
Na de vissza a témához. Felöltözve, felszerelkezve kisétáltam a régi lőtér melletti facsoporthoz, az általam csak "Ligetnek" nevezett részre. Szitált egy kicsit a köd, de ezzel is érdekes hangulatot adott a kiruccanásomnak.


Szóval ezen a kökénnyel-gyepűrózsával, fagyallal és sommal tarkított csenderes'ben nézetem körül kismadár ügyileg. Sajnos nem találkoztam túl sok mindennel. 1 barátcinege ült ki néha-néha egy ágra, széncinegék kergették egymást, a magas nyárfák ágai közt kék cinegék forgolódtak. Egy-két magasabb fenyőfán pedig fenyőrigók ücsörögtek délcegen. Feltűnt 2 nagy fakopáncs is. A régi lövész sáncoknál 1 vörös róka rohant előttem, de bármennyire is szerettem volna lencsevégre kapni, csak a nyoma maradt'...
Széncinege (Parus major)

Fenyőrigó (Turdus pilaris)

Nagy fakopáncs (Dendrocopus major)

Róka nyom

Végezetül a "Fügyész" mellett haladtam egészen a "Takácsi" útig. Sajnos elég csendes volt a környék, de mindenképp jól esett egy kis séta...
Héjakút mácsonya (Dipsacus laciniatus)