2017. július 28., péntek

Rábapaty

2017. 07. 24.

Rábapatyi kavicsbányató

Csabi meghívására ellátogattam Vas megye egyik legjobb madaras területére. A Sárvártól nem messze lévő, felhagyott kavicsbányatavak remek élőhelyet nyújtanak a különféle vízi és partimadaraknak. Fövenyek, sekély vizű lapályok, mélyebb medrek.

Aznap 29 olyan madárfajt számoltunk össze, ami a vizes közeghez kötődik valamilyen szinten (fészkelés, táplálkozás), természetesen emellett jöttek-mentek más fajok is.
Kezdeném a vízi-szárnyasokkal.

Megfigyeltünk egy 6 tagú bütykös hattyú családot, sok tőkés récét, egy nagy csapat kontyos récét, ill. egy 10 fiókát vezető tojót. Üstökös réce is költ a területen, 6 egyedet számláltunk. A kis vöcskök mellett szárcsák, és vízityúkok szelték a vízfelszínt.
Kontyos réce (Aythya fuligula)

A limikólákat elég szép számú faj képviselte. A területen 4 gulipánnal, legalább 20 gólyatöccsel, sok kis lilével, bíbiccel, erdei és réti cankóval, 8 billegetőcankóval, 10 szürke cankóval, 2 pajzsos cankóval, 3 apró partfutóval, 2 sarlós partfutóval és 1 sárszalonkával találkoztunk. 
Gólyatöcs (Himantopus himantopus)

Sárszalonka (Gallinago gallinago)

Sarlós partfutó (Calidris ferruginea)

Sárgalábú és dankasirályok röpködtek a levegőben, megosztva azt a küszvágó csérekkel, füsti és partifecskékkel. Azt hiszem, az egyik legjobb fajom a fiatal küszvágók' voltak. Egészen a pelyhes fiókáktól a már röpképes fiatalokat is meglehetett figyelni, nagyon szép kis madarak.
Kiszúrtunk, örömömre a sok dolmányos varjú között 1 kormos varjút is. Új fajom.
A "maradék" fajok: törpegém, nagy kócsag, vörös és szürke gém, fehér gólya, egerészölyv, barna rétihéja, kabasólyom, vörös vércse, karvaly. 

Küszvágó csér (Sterna hirundo)

Partifecske (Riparia riparia)

Kabasólyom (Falco subbuteo)

A nap zárásaként átmentünk Sitke határába. Itt rendszeresen feltűnnek barna kányák. Sikerült nekünk is megfigyelni egy egyedet, legalább 100 holló társaságában. Egy bányához itt is benéztünk: gyurgyalagok, partifecskék és 2 búbosbanka tette fel az i'-re a pontot.
Köszönöm ezúttal is Csabinak a kalauzolást'...

2017. július 24., hétfő

Hamvas költés ellenőrzés

2017. 07. 20.

Hamvas rétihéja megfigyelés -feljegyzésrészlet'

"18:15 - a hím átadja  a pockot a tojónak, a tojó leszáll tépni
 18:20 - a hím kimegy É-nak
 18:25 - a tojó kimegy üresen NY-nak (a fészekre nem szállt be)
 18:50 - a hím bejön üresen, majd kimegy É-nak + a tojó kiül a földre
 19:15 - a hím kajával beszáll a fészekre, majd kiül egy bokorra
 19:25 - a tojó kimegy É-nak
 19: 55 - a hím átadja a pockot a tojónak, majd az beviszi a fészekre + a hím kimegy É-nak
 20:05 - a tojó kiül egy bokorra"
Hamvas rétihéja hím (Circus pygargus)

2017. július 21., péntek

Daru költés

2017.

Daru költés a Marcal-medencében

Immár második alkalommal sikerült bebizonyítanunk a daru magyarországi sikeres költését. 2015 után, idén ismét fészekaljat rakott egy pár a Marcal lápvidékén, és kikelt egy fióka is.
Örömteli dolog!
Egy képpel, és linkkel szeretnék megemlékezni a dologról:

http://kaufmang.blogspot.hu/2017/07/a-daru-ujabb-koltese-magyarorszagon.html

Daru (Grus grus) a Marcal-medencéből, még áprilisban

2017. július 18., kedd

Hamvas rétihéja védelem

2017. 07. 16.

Hamvas rétihéják ellenőrzése

Ismételten felkerekedett a csapatunk a hamvas rétihéják fészkelésének visszaellenőrzésére. Én vasárnap tudtam csatlakozni az Angiból, Petiből, Zoliból és Attilából álló csapathoz. A szombati napon végignézték a Marcal alsóbb folyása mellett lévő fészkeléseket; de sajnos csupán 1 revírben volt fiókás család. Sajnos idén elég gyászosan' állnak a madarak a költés sikeressége tekintetében.
Vasárnap a Mihályháza-Szélmező szakaszon nézelődtünk. Sajnos itt is csak egy etető családot találtunk. Mind a tojó, mind a hím szépen hordta a táplálékot a fiókáknak; 1 órán belül háromszor is sikeresen etettek. 

Hamvas rétihéja hím (Circus pygargus)

A nap folyamán természetesen mindenre figyelgettünk. A reggeli kiérkezésemkor őzek és fehér gólyák keresgéltek a réteken. A levegőben egerészölyvek, vörös vércsék, kabasólymok, barna rétihéják és 1 fiatal vándorsólyom is feltűnt. Egy nagyobb csapat bíbic között megfigyeltünk 1 pajzsoscankót, máshol 1 búbosbanka örvendeztetett meg minket. A nap meglepetése egy új faj. 1 fiatal pásztorgém. Eme faj eredeti élőhelye Afrika, azonban igazán egy jól alkalmazkodó kozmopolita madár. Egyike Magyarország újabb költőfajainak. A Hortobágyon, a Dinnyési-fertőn, a Kis-Balatonon fészkelését is megfigyelték. Egyre több térségben tűnik fel, megyénkben nem sok megfigyelése volt; a Marcal mentén ez a második adata.
A nap búcsúztatása képp a  Pápakovácsi melletti dombra telepedtünk ki nézelődni. Rögtön 1 fekete gólya repült el mellettünk, a távolban egerészölyveket, darázsölyveket spektíveztünk. Egy szép napon vagyunk túl...

Pásztorgém (Bubulcus ibis)

 Fekete gólya (Ciconia nigra)

2017. július 15., szombat

Szélmező

2017. 07. 03.

Egy szeles nap Szélmezőn 

Sajnos erős északi szél fújt, de hát a helynek már csak a neve is kötelezi a légáramlatot. Szélmező-puszta. Régen így ismerték, hisz gazdaság virágzott itt még a mama idejében. Manapság így emlegetik: Szélmezei-horgásztavak. A Mezőlaki Horgász Egyesület kezeli a régi bányatavakat; csendes, pecázásra alkalmas kis környék.
És végül: "ex lege" láp. Természetvédőknek, természetszeretőknek, madarászoknak, és sajnos utolsó sorban botanikusoknak (a tőzegbányászat, legeltetés, stb. miatt az értékes növényvilág csak nyomokban fedezhető fel manapság) is számottevő a terület jelentősége.
Mindig nagy örömmel érkezem meg. Madarakban sosincs hiány. Ha megáll az ember pár percet nézelődni az egyik stégen, bőszen emelgetheti a látcsövét'. 


2 búbos vöcsök, 7 nyári lúd úszkált a hullámokon; a széltől védettebb részen 4 bütykös hattyú keresgélt élelem után. A vízből kiálló póznákon összesen 5 dankasirály és 2 küszvágó csér ücsörgött. Nagy kócsagok, vörös gémek úsztak' a levegőben; néha felszállt egy-egy törpegém a nádfalból, de gyorsan új búvóhelyet keresett magmának egy másikban. Az egyik csatorna felett 1 jégmadár suhant át hangos kiáltásokkal.
A láp Ny-i területein járva kaszálókkal, mzg.-i területekkel találkozhatunk. Itt 1 fehér gólya szállt el felettem nem túl nagy távolságban, de az erős szél miatt nem sikerült kellőképpen lefényképeznem. A széllel a vadászgató barna, és hamvas rétihéják is küzdöttek. A kismadarakat külön nem emelném ki, hiszem mind a nádas, mind a bokros területen nagy fajgazdagsággal vannak jelen.

fiatal Bütykös hattyú (Cygnus olor)

Nyári lúd (Anser anser)

Barna rétihéja tojó (Circus aeruginosus)

Fehér gólya (Ciconia ciconia)

Tövisszúró gébics (Lanius collurio)

A bevezetőben írtam, hogy a növények -úgyszólván- nem az erősségei a területnek. Ezt most pár faj bemutatásával kicsit cáfolom is. De ugye a kivétel erősíti a szabályt.
Szóval a vízi életmódhoz alkalmazkodott két faj, a közönséges rence és a fehér tündérrózsa. A rence egy speciális rovarfogó növény. A víz alatt lévő levelein tömlők fejlődtek ki, amiken befelé nyíló csappantyúk sorakoznak. Ha kis rákok, rovarok érnek a sertékhez, azok beszippantják őket, majd odabent indul el a fehérjebontó enzimek feladata.
A fehér tündérrózsát azt hiszem mindenki ismeri. A harmadik faj a kisfészkű aszat. Eme fészkesvirágzatú faj egy bennszülött növényünk, mely a szikes tavakhoz, ill. a láprétek szegélyeihez kötődik. 2 éves faj, azaz első évben tőlevélrózsát, a másodikban virágot, ezzel termést hoz. Kedvező neki az első évben a magasabb vízállás, majd a kiszáradt talaj. A Marcal-mentén szórványosan előfordul:

Közönséges rence (Utricularia vulgaris)

Fehér tündérrózsa (Nymphaea alba)

Kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalus)

Kisfészkű aszat élőhelyén 

2017. július 10., hétfő

Attyapusztai-láprét

2017. 07. 02.

Attyai-láprét 

A Pápai-Bakonyalja egyik kiemelt jelentőségű láprét-maradványa (a Tapolcafői-láprét mellett). Pápakovácsi-Attyapuszta térségében található a 15 ha-os Attyai-láptét TT. A BfNP, 2011-15 között élőhely-rekonstrukciót hajtott végre a területen, így egy időre megóvták a további kiszáradástól.
Először jártam ezen a környéken, így a kirándulásomat egy kis felfedező-túrává varázsolva tekeregtem'. A láprét környezetében legelők, kaszálók, és egy nagyobb kiterjedésű cseres-tölgyes állomány is megtalálható. A területet az Asszonykai-patak szeli ketté, ezzel több érdekes habitatot létrehozva.


A területen több vegetációs egység is megtalálható: magassásos, meszes forrásláp, üde láprét, nádasodott láprét, kiszáradó láprét, patakparti magaskórós, mezofil-xerofil gyepek, aranyvesszős.
Bóklászva a területen egy-egy érdekesebb növényfajt is sikerült felfedezni, természetesen a sok ismert faj mellett. Az igazi virág-áradatot mondjuk csak jövőre fényképezhetem le, de addig marad a szemezgetés':
Réti ördögharaptafű (Succisa pratensis)

Csermelyaszat (Cirsium rivulare)


Szürke káka (Holoschoenus romanus)

Halovány aszat (Cirsium oleraceum)

Ágas homokliliom (Anthericum ramosum)

2017. július 5., szerda

Kis-Séd

2017. 07. 01.

A Kis-Séd mentén

Az idei nyaram első napját a mamánál, Nagyacsádon töltöttem. Igazán régen voltam már a Kis-Séd környékén, így elhatároztam kujtorgok' kicsit délután a patak mentén. 14 óra magasságában így is tettem.

Gyakorlatilag mindenhol kiszáradt réteket, száraz mezsgyéket, poros utakat találtam csak. A levegőben 20 füsti fecske vadászgatott, ill. 2 egerészölyv keringett szárnycsapások nélkül. Tövisszúró gébicsek, mezei pacsirták, tengelicek tűntek fel itt-ott; a patak menti nádasból nádirigó szólt. 1 fiatal vörös gém repült át felettem, miközben az egyik legelőn 2 nagy kócsag sáskázott/pockozott. Legalább 50 vetési varjú is keresgélt a frissen bebálázott kaszálón, de sajnos közel nem engedtek. Nem úgy, mint 1 őz suta. Kényelmesen legelészett, míg én jó szél alatt loptam' a távolságot. Hasra vetettem magam, aztán figyelgettem-kattintgattam...
Füsti fecske (Hirundo rustica)

Egerészölyv (Buteo buteo)

Tövisszúró gébics (Lanius collurio)

Vörös gém (Ardea purpurea)

Őz (Capreolus capreolus)

A bejegyzés végére pedig pár kép, amik még aznap készültek:
Mezei veréb (Passer montanus)

Terjőke kígyószisz (Echium vulgare)

Fehéröves szemeslepke (Brintesia circe)